Galgóczi Erzsébet

Ménfőn született, 1930. augusztus 27-én nyolcgyermekes parasztcsalád hetedik leányaként. Amire felcseperedett elkezdődött a második világháború, a Győr város szomszédságában levő szülőfalujából már az értelmes, okos lányok is tovább tanulhattak, a számukra létesített polgári iskolákban. Ő is kiharcolta magának a továbbtanulást, amiről a Küszöbön c. novellájában is olvashatunk. Győrött a Kálvária utcai polgári iskolában tanult. 1945-ben a Tanítóképzőbe iratkozott, amelyet 1949-ben végzett el. Egy évig átképzős esztergályos volt a Győri Vagongyárban. Az itt szerzett élményekből novellát írt és első díjat nyert vele egy tehetségkutató pályázaton. Ezzel megnyílt előtte az út az irodalom félé. Budapestre költözött, ott élt a további életében. A Szabad Ifjúság c. újságnál lett gyakornok. Beiratkozott a Színház és Filmművészeti Főiskolára, amelynek dramaturg szakát 1955-ben végezte el. Ezután a Művelt Nép című kulturális folyóirat munkatársa, a lap megszűnéséig. 1957-ben a folyóirat megszűnt és más szerkesztőségeknél sem kapott állást. Munkanélküli segélyt kapott 3 hónapig, havi 290 Ft-ot. (Összehasonlításul: az akkori tanári kezdő fizetés 1100 Ft volt .) Pár hónapig dolgozott a Budapest Filmgyárban, a Hunnia Filmgyárnak készített riportokat. 1959 után szabadfoglalkozású író, egészen a haláláig. A hagyatékban maradt életrajzát ezután úgy fejezi be," ezután már nem történt velem más, mint ami nemzetemmel történt." Életében a mérföldkövek : a megjelent kötetetek: 31, filmek (5 mozi film, 10 tévéjáték), 2 színmű (A főügyész felesége, Szolnokon mutatták be 1970-ben, a Kinek a törvénye Győrött 1977-ben és a Vidravas adaptáció a budapesti Nemzeti Színházban 1989-ben.), rádiójátékok és az utazások. Írói műfaja: novella, regény, irodalmi riport, tv,- és filmforgatókönyvek, rádiójátékok. Bertha Bulcsú írta Galgóczi Erzsébetről: "Galgóczi különös személyiség. Egy nő, asszony, akire az a legjellemzőbb, hogy ember. Emberasszony, akinek rejtett ereje van, mint hajdani sámánoknak. Galgóczi igazságkereső író. Talán ebben rejlik titokzatos ereje." Pomogáts Béla is az igazságkereső írót emeli ki. "A valóság krónikása. Galgóczi Erzsébet a magyar valóság szenvedélyes vizsgálója és alapos ismerője volt, regényei, elbeszélései vagy éppen a színpad, a mozivászon és a televíziós képernyő számára írott művei legalább olyan hitelességgel mutatják be ezt a valóságot, mint a legtényszerűbb riportok és szociográfiák. Meg nem alkuvó igazságkeresés és szókimondás jelzi ezeknek, az írásoknak az értékét, gyakran megoldásra váró társadalmi kérdések és közéleti visszásságok felfedezése fűződik hozzájuk. Galgóczi Erzsébet mindig a magyar irodalom közéleti felelősségvállalásának legnemesebb hagyományait követte. Azokat a hagyományokat, amelyek úgy tetszik, meggyengültek az utóbbi évtizedben, éppen olyan valóságábrázoló és igazságkereső írók távozása után, mint Cseres Tibor, Karinthy Ferenc, Bertha Bulcsú és természetesen Galgóczi Erzsébet." (Az egész tanulmány olvasható: Tekintet 1999. 6. sz. és Galgóczi Erzsébet: Bibliográfia. Győr, 2001.)