Gvadányi József

Családja olasz származású volt. Egyik őse, Alessandro de Guadagnis őrgróf fiával Firenzéből Ausztriába költözött. 1646-ban III. Ferdinánd seregében harcolva Szentgotthárdnál esett el. Fia a szendrői vár főkapitánya volt, ahol 1683 őszén a hazájába visszatérő Sobieski János lengyel királyt fogadta. A gesztusért cserébe őt és örököseit 1686-ban grófi rangra emelte, a Forgách-családdal kötött házasság révén pedig 1687-ben magyar indigenatust kapott. Fia, Gvadányi János, a feleségével, báró Pongrácz Eszterrel a borsod megyei Rudabányára költözött. Itt született 11 gyermekük, akik közül Gvadányi József volt a legidősebb.
Gvadányi tízéves korától a jezsuiták egri gimnáziumában tanult, öt osztályát jeles eredménnyel végezte. Itt szerette meg a költészetet, annyira, hogy három óra alatt 100 latin disztichont írt. A nagyszombati egyetemen bölcsészetet hallgatott. 19 éves korában 162 tanulótársa közöttt mint elsőt avatták baccalaureussá. A családi hagyományokhoz és érdeklődéséhez híven a katonai pályát választotta. 1743. december 1-jén zászlótartóként lépett a Szirmay-gyalogezredbe. Csehországban két csatában harcolt a poroszok ellen. 1744-ben ezredét Itáliába rendelték, Szicília és Nápoly meghódítására, a franciák és a spanyolok elűzésére. Itt már hadnagyként vett részt a harcban. 1746. november 30-án ezredével a Var folyóig jutott és azon át francia területre tört. Itt december 3-án a franciák foglyul ejtették és Toulonba vitték. Négy hét múlva kicserélték és ismét ezredéhez került. 1747. február 3-án, amikor újra átkelt a folyón, bal lábán meglőtték; emberei Savonába vitték gyógyíttatni. Májusban újra a seregben volt, Genua alatt harcolt és főhadnagy lett. A béke megkötése után hazajött és távoli rokona, Gvadányi Ascanius eszéki parancsnok ezredében kapitány lett, majd 1751. december 1-jén a Baranyay lovas ezredbe lépett át mint százados kapitány és Nyitra megyében telepedett le. Itt ismerte meg Horeczky Franciska bárónőt, akivel 1752-ben házasodott össze. Felesége azonban nemsokára meghalt, három gyermeket hagyva maga után. Gvadányi végigharcolta a hétéves háborút, több ütközetben vett részt.
1757. október 15-én, Berlin lerohanásakor Hadik András seregének előcsapatát vezette. 1758. augusztus 2-án őrnaggyá léptették elő. Az 1763-as hubertsburgi béke után a nádor-huszárezrednél, a bereg megyei Badalón állomásozott. Itt dévaj kalandokkal és bravúros vadászatokkal űzte el unalmát, nyílt házat tartott, a vidéki földesurakkal mulatott és megismerkedett a helybéliekkel. 1765. november 10-én alezredes lett, Szatmáron meg Zajtán állomásozott. Kalandozásait itt is folytatta, sokszor megfordult Nagy-Peleskén, melynek földesura, Becsky György jóbarátja volt. Itt írta később epikus műveinek nagy részét. 1768-ban Máramaroson élt. 1775-ben a hadi kormány Galíciába második ezredesnek rendelte a Kálnoky-ezredhez, 1779. július 10-én pedig a Nádasdy-ezredhez helyezteték át, szintén Galíciában. 1783. április 10-én vezérőrnagyi (generális) kinevezéssel nyugállományba helyezték. Előbb Rohóra, majd rövid idő mulva Szakolczára, Nyitra megyébe költözött, ahol anyjának birtoka feküdt. 1785-ben reneszánsz kastélyt építtetett és újranősült, Szeleczky Katalint vette feleségül. Ideje nagy részét kertészkedéssel és olvasással töltötte. Télen vadászgatott, nyáron a pöstyéni fürdőbe látogatott, emellett bejárt a megyegyűlésekre és megjelent az 1790-1791-es országgyűlésen is. Az éledő magyar irodalom mozgalmai hozzá is eljutottak, tollat vett kezébe a magyar nyelv javára. Műveit kiadta és levelezett a kor íróival és írónőivel. Az 1790-es években lelkesen támogatta a magyar viseletet. 1801. december 21-én, Szakolczán halt meg. Egyetlen fia, Gvadányi József mint nyugalmazott alezredes Pozsonyban, 1815 táján halt meg.
Petőfi Sándor A régi jó Gvadányi címmel költeményt írt róla, mely 1845-ben, a Pesti Divatlapban jelent meg. Az 1860-as években báró Horeczky Nándor, első feleségének rokona a rohói családi sírboltba vitette át maradványait, Szakolcza városa pedig 1887-ben emléktáblával jelölte meg a házat, ahol élt. A leleplezés alkalmából fényes ünnepélyt rendezetek és magyar kört alakítottak emlékére.