Hannu Rajaniemi

Látva a jobbnál jobb értékeléseket, elképzelhető, hogy velem van a baj, vagy Rajaniemi egyszerűen nem nekem ír, de ez most nagyon nem jött át. Annó a Kvantumtolvajjal is úgy jártam, hogy csak a regény jó harmadán túljutva kezdett el működni a dolog, vált számomra érdekessé a történet, itt viszont a könyv első fele nagyon nyögvenyelősre sikeredett, meglehetősen lassan jutottam csak túl az oldalakon. Aztán a második felében némiképp javult a helyzet, de túlontúl későn, hogy az összhatást ne rontsa el ez a nem tudom, mi a jó szó rá, talán túlírt, a folyamatos olvasási élményből rendre kizökkentő stílus

Kíváncsi voltam nagyon a könyvre, mert már a fülszöveg alapján úgy gondoltam hogy tetszik majd. Nem csalódtam. Néha számomra érthetetlen leírások voltak kvantum fizikai és matematikai dolgokról, de lényegében a történet jól felépített és szórakoztató volt.

Mindenképpen érdemes elolvasni az előzményt, a Kvantumtolvajt is, de önállóan is megállja a helyét. Nagyon jó modern sci-fi, még elképzelhetetlenebb jövőkép, nagyon is elképzelhetően!

Lehet, hogy csak az aktuális hangulatom nem volt megfelelő, de elég nehézkesen indult a kapcsolatom Rajaniemi írásával, jó 100 oldal kellett ahhoz, hogy ráhangolódjak a történetre, hogy igazán elkezdjenek érdekelni a történések, kíváncsi legyek a hogyanokra, a miértekre. Ezt követően viszont a sikeresen elérte nálam a határozottan tetszik státuszt.