I. N. Smeretle

Az ezredfordulón a biológiai tudományok soha nem látott sebességre kapcsoltak: a molekuláris genetikából egy sor új tudományág sarjadt ki. Követhetővé vált az az út, ahogy az emberiség kiemelkedett az állatvilágból. Félretéve most a tanulás és az un. kulturális öröklődés kérdését, a rövidség kedvéért koncentráljunk a genetikára. Az emberré válás során nem új gének, hanem a régiek új változatai jelentek meg. Ennél is fontosabb volt a genetikai hálózatok és az ezekre épülő genetikai programok átépülése, más szóval a gének szabályozása és kooperációja változott meg, egyre gyorsuló ütemben. Az előember populációinak genetikai alkalmazkodása más-más környezetben más- más eredménnyel járt, majd ezek az eredmények kereszteződések révén kombinálódtak. A különbözőség a mai emberiség esetén is óriási érték, genetikai és kulturális/technológiai értelemben is. Ez rasszizmus lenne? Inkább egy olyan új szemlélet, amelyik nem azonosul sem a rasszisták, sem az antirasszisták régi, népmesei elemekre alapozott, egymásnak is ellentmondó nézeteivel. Tudatában vagyok annak, hogy a történelem során a politika már számos alkalommal használta fel az álgenetikát, de a valódi genetikával is vissza lehet élni. Társadalmi konszenzusra lenne szükség, de ez még az USA-ban sem jött létre, hazánkat pedig jelenleg alkalmatlannak látom egy ilyesfajta vitára. Ez a könyv számos más, megcsontosodott véleményt is sért, de most csak a megjelent kritikára reflektáltam. Ez a rövid válasz nem fog megnyugtatni senkit, épp ezért kell elolvasni a könyvet! A szerző

A könyv nem lenne rossz, az alapjai jók és szilárdak, a fejezetek végén lévő hivatkozáslista alapján látható, hogy a szerző kurrens és jegyzett irodalom felhasználásával dolgozott. Sajnos a könyv vége felé viszont saját tudásanyagától elbódulva és azt túlbecsülve sokszor erősen rasszista megállapításokat tesz. Ezek a kijelentések szakirodalommal már sokkal gyengébben alátámasztottak, és azért is veszélyes az ilyesfajta megnyilatkozás, mert a könyv igényesen megírt első fele után az olvasó hajlamos a bizalmat megelőlegezni a szerzőnek, aki ezzel, még ha nem is szándékosan, de effektíve visszaél. Nem ajánlom megvételre.