Kjell Askildsen a norvég irodalom világszerte elismert alkotója, a minimalista próza nagymestereként tartják számon, jóllehet ő maga nem szereti ezt a besorolást: egyszerűen realista írónak tartja magát.
1929-ben született Mandalban, s 1953-ban debütált egy novelláskötettel.
Az ötvenes évek Norvégiájában ellenérzéssel fogadták a szókimondó, erotikától sem mentes elbeszéléseket; szülővárosának könyvtárában még a tiltott könyvek listájára is felkerült.
Az ezt követő három évtized alatt öt regényt írt, melyeken Beckett és Kafka hatása érződik, valamint a hetvenes évek északi irodalmára általában is jellemző politikai érdeklődés és baloldali szemléletmód.
1982-ben jelentkezett újból novelláskötettel. Az áttörést az 1983-ban megjelent Thomas F utolsó feljegyzései a nagyközönség számára hozta meg; megkapta érte a Norvég Kritikusok Díját, 2006-ban pedig Dagbladet című újság által kinevezett zsűri ezt a könyvet szavazta meg az elmúlt huszonöt év legjobb norvég prózakötetének.
Kjell Askildsen érett műveiben soha egyetlen fölösleges mondat nem hangzik el: a sejtetés, a fekete humor, a letisztult párbeszédek, a jelzőktől mentes nyelv módszerének sajátos vonásai. Írásaiban gyakran foglalkoztatja a magány, a félelem, az emberi kapcsolatok, vagy éppen ezek hiánya, de humora, finom iróniája és a szó klasszikus értelmében vett humanizmusa révén mégsem válik pesszimistává.
Számos díjat elnyert (Aschehougprisen, Doblougprisen, Brages hederspris stb.), az utóbbi években a legfontosabb kitüntetése a Svéd Akadémia 2009-es Északi Nagydíja. Ugyanabban az évben Nobel-díjra is jelölték.
Műveit több mint húsz nyelvre lefordították.
Magyarul A thesszaloniki kutyák címmel jelent meg kötete 2004-ben, a Noran Kiadónál.
A 2012-ben megjelent, Úgy, mint azelőtt című könyv válogatás a szerző kisprózai életművéből.
