A KönyvKereső szolgáltatás csak regisztrált ügyfeleink számára elérhető.
Hogy igénybe tudja venni, kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon.
Meseantológia kortárs magyar írók tollából. A kötet szerzői: Andrassew Iván, Bächer Iván, Békés...
Igényelhető
Utolsó ismert ár:
2 802 Ft
Ugrás a/ 3oldalra
1936. május 5-én született Budapesten. Édesapja Lázár István uradalmi intéző, édesanyja Pentz Etelka. A Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán – ahol a Lázár-család 1951-ig élt – töltötte gyermekéveit. Iskolába a környező falvakba járt. 1950 októberétől a szekszárdi Garay János Gimnáziumban tanult tovább s 1954-ben ott érettségizett. Felsőfokú tanulmányait az érettségi évében kezdte meg a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán, újságíró szakon. Az Eötvös-kollégiumban lakott. 1956-ban a harmadévesek kötelező szakmai gyakorlatát Nyíregyházán töltötte, majd 1957-ben Pécsre került. Mivel 1959. február 1-jétől az Esti Pécsi Napló újságíróként alkalmazta, az egyetemen ugyanez év decemberében különbözeti vizsgát tett, és tanulmányait magyar szakon, levelező tagozaton folytatta. 1961-ben szerzett magyartanári diplomát. 1959-től 1963-ig dolgozott az Esti Pécsi Naplónál. 1964. január 1-je és 1965. március 15-e között a Dunántúli Napló s egyidejűleg a Jelenkor munkatársa volt. Újságíróként igazi műfaja a riport. 1965 márciusában Budapestre költözött: az Élet és Irodalomhoz került tördelőszerkesztőnek, ahol 1971. április 30-ig állt alkalmazásban. Ettől kezdve 1989-ig szabadfoglalkozású író. Közben családjával kilenc évig Pécelen laktak, míg 1980-ban végleg visszaköltöztek a fővárosba. 1989-ben – a lap első számának megjelenéséig – az Új Idők szerkesztőbizottságának tagja volt. A Magyar Fórum alapító tagja; a lapnál 1989. október 1-jétől 1990. augusztus 10-ig főmunkatársként dolgozott. Majd olvasószerkesztőként 1990. augusztus 11-től 1991. május 9-ig a Magyar Napló, 1991. május 10-től 1992. január 15-ig a Pesti Hírlap, 1992. január 16-ától augusztus 31-ig a Magyar Nemzet munkatársa volt. 1992 szeptemberétől a Hitel olvasószerkesztője. Hatvanévesen ment nyugdíjba. Tagja volt 1959-től 1994-ig a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, ahol 1991 és 1994 között az etikai bizottság munkájában is részt vett. A Magyar Írószövetségbe 1969-ben lépett be, sokáig választmányi tag volt. 1994-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Számára meghatározó volt a gyermekkor alapélménye: inspirációi java részét – bevallottan – onnan meríti. Stílusa filmszerű, „láttató” (szövegei a rádiós, színpadi és filmes feldolgozások alapjául szinte kínálják magukat); dialógusai balladisztikusan tömörek. Nyelve egyéni, játékos, melyet sajátos humora, iróniája több jelentésréteggel gazdagít. Írásainak középpontjában mindenkoron a morális értékek problematikája állt. Első megjelent novelláját 1958-ban a Jelenkor közölte. 1964-ben jelent meg A kisfiú meg az oroszlánok című meseregénye a Móra Kiadó gondozásában, későbbi állandó illusztrátora, Réber László rajzaival. 1966-ban Csonkacsütörtök címmel látott napvilágot első elbeszéléskötete, amelyet rövidesen követett a második: Egy lapát szén Nellikének (1969), majd a – már az abszurd jegyeit is magán viselő – harmadik: Buddha szomorú (1973). Jellemző műfaja továbbra is az elbeszélés és a mese; A fehér tigris (1971) című, groteszk hangvételű regénye az egyetlen maradt. Meséi példa nélkülien új, jellegzetes hangon szólaltak meg, s ez olvasói körében a rajongásig népszerűvé tette. A Hétfejű Tündér (1973) című kötete két kiadónál nyolcszor jelent meg nyomtatásban, s számos színpadi adaptációja is készült – amelyek közül a Kőváry Katalin rendezte első előadássorozat (bemutató: 1976. február 6.) azért is jelentős, mert biztosította az író számára, hogy továbbra is szabadúszó legyen. Berzsián és Dideki (1979) című meseregényéért – amely szintén több feldolgozást ért meg; Lengyel Pál például megrendezte színházi és bábszínházi produkcióként egyaránt – a nemzetközi zsűri 1982-ben Andersen-diplomával tüntette ki. A Négyszögletű Kerek Erdő (1985) című kötet megkapta az Év Könyve jutalmat – később a Bab Berci kalandjai (1989), valamint a Csillagmajor (1996) nyerte el ugyanezt. A Magyar Rádió Elnöksége I. díjban részesítette a Rádiószínház 1986. évi kishangjáték-pályázatára benyújtott Ó be szép az élet, s minden más madár című hangjátékáért. Hangjátékai A Franka Cirkusz összefoglaló cím alatt 1990-ben kötetbe gyűjtve jelentek meg. Közülük A hang címűt Rózsa Pál zenéjével Sándor János operaszínpadra állította. A legkisebb boszorkány című mesejátékáért 1991-ben megkapta az Új Magyar Hangjáték – 1990 pályázat szerzői díját. Az Év Gyermekkönyve kitüntetésre – amelyet az IBBY (Nemzetközi Gyermekkönyv Tanács) Magyar Bizottsága adományoz – meséit három alkalommal találták érdemesnek: az 1989-es év díjazottja a Bab Berci kalandjai lett; az 1990-esé a Lovak, kutyák, madarak; az 1993-asé pedig A manógyár. A bábjáték műfajához is vonzódott (1992–93 folyamán rövid ideig az Állami Bábszínház dramaturgja volt). A legkisebb boszorkány bábdarabként is sikert aratott s az Árgyélus királyfi eleve bábszínpadra íródott. Elbeszélései többféle összeállításban, több kiadásban is olvashatók; a legbővebb válogatást a Hét szeretőm (1994) című kötet tartalmazza. Csillagmajor (1996) cikluscímmel – a szülőföld, a puszta hangulatát idéző – új elbeszéléseivel jelentkezett, majd Kisangyal (1997) összefoglaló cím alatt régebbi és még meg nem jelent novelláiból válogatott. Nem feledkezhetünk meg az író családjáról sem, hiszen gyermekeit ő maga emlegette gyakorta „társszerzőiként”. Zsófia lánya olasz–angol szakon végzett az ELTE-n. Felesége Vathy Zsuzsa írónő volt, Fruzsina lányuk magyar–földrajz szakos középiskolai tanárnő, Zsigmond fiuk jogász. 2006. december 22-én hunyt el Budapesten.
Fontosabb díjak, elismerések:
1974 – József Attila-díj 1980 – a Művészeti Alap Irodalmi Díja 1981 – Állami Ifjúsági Díj 1982 – Andersen-diploma 1985, 1989, 1996 – Az Év Könyve-jutalom 1989, 1990, 1993 – Az Év Gyermekkönyve-díj (IBBY) 1990 – Déry Tibor-jutalom 1992 – a Soros Alapítvány Életműdíja 1995 – MSZOSZ-díj 1996 – Kossuth-díj 1999 – Pro Literatura-díj 2005 – Prima Primissima-díj
Az életrajzot Gulyás Zsuzsa írta. A szerző fényképét Szandelszky Béla készítette. Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum
A 10 éves kislányom írta: Nagyon tetszett ,örültem mikor megkaptam. Azóta is csodálom és imádom. 3 nap 3 nap alatt ki olvastam. Tanulságos is meg vicces is.Egyébként olvasónaplót kellett csinálnom és szerintem tökéletes lett. Detre Dori
Ovis korú lányaim imádják, egy szuszra kellett olvasni nekik (általában mint a többi könyvét :) A kislány és édesapja beszélgetéseit kihagynám a meséből, de ettől eltekintve nagy izgalommal vártuk a végét. Vicces, mai, van mondanivalója. Szeretjük Lázár Ervint, könyveit viszont szívesebben venném kézbe más illusztrációval.
A gyerekeimet elvarázsolta, és megvallom, engem is számomra ez a könyv, olyan, mint egy segédeszköz egy óvónőnek egy zöld óvodában, ahol környezettudatos nevelés folyik. Tetszett nekem ez a mese azt hiszem, a környezetvédelem, a környezet, táj, természet szeretetére, tiszteletére nevelést már kisgyermekkorban el kell kezdeni, mert tényleg nagyon sok nyomja már az ember lelkét, ill. van a rovásunkon a környezetünk ellen. Környezetvédelem Vízipók-csudapók módon csak épp ez nem a vizek mellett, hanem erdő-mező környezetben játszódik. Tetszett a mesekörítés, azaz a próbák teljesítése, mint minden mese fontos (és kötelező) alapeleme, tetszett az ötlet, hogy miközben Csillagszemű próbákat teljesít, másoknak segít akarva-akaratlan. A próbák teljesítése a leglényegesebb okító rész a könyvben, hiszen ezekből a részekből sok újat tanulhat(=fedezhet fel, logikázhat ki stb.) a gyerek mint pl. a hangyák állandóan gyűjtögetnek, vagy hogy a hernyóból pillangó alakul, a legyek beköpnek mindent, stb. Úgy érzem a könyv a küldetését betöltötte nevelt, okított, szórakoztatott, ablakokat nyitogatott a világra, az írói neves vezetéknevet viselnek, de a Zsófia nevű még kezdő, (igazából nyelvtanár és fordító), gyerekkönyv-próbálkozásnak pedig egyáltalán nem tartom rossz kezdésnek meséből készült táncjátékot pedig elhoznám a vidéki városok művelődési házaiba, és bemutatnám a gyerekeknek hasonló nevelő-szórakoztató, vagy szórakoztatva nevelő célzattal Faltisz Alexandra illusztrációi nagyon helyesek, megnyerőek, kedvesek a végtelenségig, még a csúnya is széppé válik, mint a végén ahogyan a pillangó kibontakozik a hernyó-alakjából. Igen tetszenek nekem; színesek és ízlésesen színesek, és ez mostanság a csili-vilik világában olyan fontos, mert ez is ízlésformáló. És végül még egy fontos dolog, itt is érvényesül a mese célja: érzelmek közvetítése a gyerekek felé, érzelmek keltése, felébresztése bennük. Csak olyan egyszerű és hétköznapi, de a legfontosabb érzelmeké, mint pl. a szeretet, a barátság, a hűség, a kitartás, a vigasznyújtás, a segítségnyújtás, a lemondás, az áldozathozatal, a számíthatsz-rám, a vendégszeretet, a gondoskodás, a rászorulók bátorítása, a ragaszkodás stb. Legszórakoztatóbb részek a próba részei voltak, különösképpen a szeméthasznosító bogarak ez amolyan igazi szelektív-üzenet; de olyan apróságok is megmosolyogtattak, mint pl. az ápoló fehér lepke elnézést kért a szuri beadása előtt, a pimasz és szemtelen, csend- és rendháborító legyek alakja, vagy konzíliumot hívott össze dr. keresztespók, amire igaz, hívatlanul de megérkezett a természetgyógyász álcincér, és amíg a hétköznapi orvosok, ápolók felváltva ápolták betegüket, ő talpmasszázst is alkalmazott ezek szerintem jópofa dolgok, és a változó világunkban ezek is a gyógyítás eszközei közé sorolhatók. A réten eldobált ill. a bogarak által összegyűjtött söröskupak-újrahasznosítás pedig egyenesen a tavalyi környezetversenyt juttatta eszembe, versenyfeladatként játékokat kellett készíteni szemétből, hulladékból (mi amőbát készítettünk vizespalackot záró kupakokból és hullámpapírból). Tetszett még az is, amikor a végén Csillagszemű segítségére siettek azok a bogarak, akiknek korábban ő a segítségére kelt. Ötletként tetszett a hangyák életének monotonitását oldó tánc/zene mint megoldás. Megnevettetett a kékeszöld dongó kissé pimasz, provokatív alakja. Ami ellenérzést keltett: Sakti-Bakti, a varázsló katica alakja nekem nem jön össze a kedves, (dagadt) bogár és a varázslóság; nem tetszett a természetgyógyászat lenézése, ill. arról téves üzenet közvetítése, és a (védett) szarvasbogárról a gonosz jelző közvetítése, amire végül is fény derül, hogy igaz-e vagy sem kiderül, hogy ő is egy érző lény. Összességében jó kezdeményezésnek tartom a könyvet. Kicsit úgy éreztem magam felolvasáskor, mint vízipók palotájában, keresztesbarátommal, a csigákkal meg a többiekkel a rajzfilmeket nézve
Minden történetéért rajong az egész család, mert gyerekeknek is érthető a mese, és a felnőtteknek is élvezetes és tanulságos. Megunhatatlan és mindig időszerű!
Fantasztikus mesék a XX. század falusi valóságáról. Már az utolsó pár oldalért érdemes megvenni, hogy egy olyan szellemiségű író, mint Lázár Ervin szavai segítségével értsük meg, miért érezte fontosnak a mesélést, és Ő miért nem volt hajlandó felszállni a "XXI. század vonatára". Sajnos már a peronról sem integet nekünk. Nyugodjék békében!
Szegény Bab Berci azóta is azon tépelődik, jól tette-e, hogy eldobta a tündér vagyis hogy boszorkány vagyis hogy boszordér vagyis hogy tünkány vagyis hogy az ég tudja, kicsodának az ajándékát.
Imádom ezt a könyvet, az egyik kedvencem: mindig találok benne valami felnőtteknek szólót és mégis annyira játékos! A Lázár Ervin-könyvek nagy kincsek!Remélem, sose hagyja abba az írást!
A hatéves gyerekeimnek nagyon tetszett, jókat nevettek rajta. Mindenkinek ajánlom !