Lengyel Menyhért

Pályáját[1] újságíróként kezdte, Kassán, majd Budapesten dolgozott. 1907-ben jelentkezett színpadi szerzőként: a Thália Társaság mutatta be A nagy fejedelem c. színművét. A hálás utókor c. drámáját 1908-ban a Nemzeti Színház mutatta be, ezt a Magyar Tudományos Akadémia Vojnits-díjjal tüntette ki. 1909-ben megjelent Taifun c. színdarabja világsiker lett. Publikált a kor legjelentősebb magyar irodalmi folyóiratában, a Nyugatban is. Az I. világháború idején (1914-1918) Az Est című lap megbízásából Svájcban dolgozott, onnan küldte háborúellenes cikkeit, publikációit, amelyeket német és francia lapok is átvettek. Ezek az írások Egyszerű gondolatok címmel 1918-ban kötetben is megjelentek. 1916-ban írta meg A csodálatos mandarin szövegkönyvét, amelyből Bartók Béla világhírűvé lett táncjátéka született. A háború után hosszabb utazást tett az Egyesült Államokban, ott szerzett tapasztalatait Amerikai Napló című kötetében adta közre (1922). Az 1920-as években a színház mellett a filmmel is aktívan foglalkozott, egy ideig a berlini May-Film dramaturgja volt. 1929-1930-ban a Belvárosi Színház társigazgatójaként dolgozott. 1931-ben a Pesti Napló számára Londonból küldte tudósításait. 1937-ben költözött át az USA-ba, Hollywoodba, forgatókönyvírónak. Számos filmje világsiker lett és néhány ma is szerepel a mozik és tévécsatornák műsorán (pl. a Ninocska, amelynek a főszerepét Greta Garbo játszotta, és amelyet 1942-ben Oscar-díjra is jelöltek, vagy a Lenni vagy nem lenni). 1960 végén azonban ismét Európában, nevezetesen Olaszországban, Rómában telepedett le. 1963-ban irodalmi munkásságáért Róma város nagydíjával tüntették ki. 1956 után többször hazatért látogatóba, 1974-ben végleg haza akart települni, de hazaérkezését követően röviddel Budapesten, 94 éves korában elhunyt. Egész életén át vezetett naplóját a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi. Szülővárosában, Balmazújvároson a városi könyvtár 2004-ben a Lengyel Menyhért Városi Könyvtár nevet vette fel.[2]