Sylvia Löhken

Introvertált emberként olvastam el a könyvet, és tökéletesen önmagamra ismertem, semmi újdonságot sem fedeztem fel a könyvben. Hasznos, ha valaki még nem találkozott ezekkel az ismérvekkel, és szituációkkal. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy semmilyen különleges tanácsokat nem találtam a könyvben, amit józan ésszel saját magától is ne tudna egy introvertált ember.Tudjuk jól, hogy nem szeretjük igazán a nagy társaságot, inkább félrehúzódni, ha több emberrel kell együtt szerepelni, inkább írásban kommunikálunk, mint nagy beszédeket tartunk.Az extrovertált emberek mindezek ellenére is alapvetően magának való emberként tekintenek az introvertáltakra, mi pedig túl hangosnak, teátrálisnak, felszínesnek fogják látni az extrokat.Igen, valóban több lehetőségük van előrejutni az extro embereknek, és ezen az sem fog változtatni, ha néha inkább mégis telefonálni fog az intro, vagy e-mail helyett odamegy amásikhoz, hogy személyesen beszéljen vele.Nekem egy tipikus szituáció volt, amikor üzleti utazás esetére azt javasolta a szerző, hogy vigyünk magunkkal egy fülhallgatót, hogy el tudjunk zárkózni a többiektől, ha fáraszt a társaság. Épp az ilyen helyzetek azok, amelyek miatt az introra azt mondja az extro, hogy magának való, elmerül a gondolataiban, és ki akarja zárni a külvilágot.Kicsit olyan ez a helyzet, mint a férfi és női viszonyok, szükségük va egymásra, ki kell egészíteniük egymást, de tulajdonképpen sosem fogják megérteni egymást.