Morpho

Nézem Hegedűs Ákos új albumát. Fények: gyertyákon, lámpán, napsütésből, szemekből. Árnyak: fák mentén, házak oldalán, sikátorokban, védelmet nyújtó falak mentén. Emberek: eszközökkel, emlékekkel, hozzájuk tartozó helyekkel, városi utcákkak, terekkel, folyókkal. tevékkel. Emberek: állva, ülve, evezőt tartva, vonat után reménytelenül tekintve, robogón, fejre hajtott kézzel, lovaskocsin, lebontott házak foghíját szemlélve, várakozásteli arccal, belül sok-sok gondolattal. H.Á. fekete-fehér képei azt sugallják, az élet sokféle, de bárhol a világon - ahol a fiatal fotográfus járt és észrevett valamit - nagyon érdekes az emberi létezés, és ezer titkot rejt.

Van az úgy, hogy kép (morpho) és szöveg (szunyogh Gábor) nagyon egymásra talál. És ettől találkozástól már többről van szó, mint fotókhoz írott sorokról. Ez a könyv, ez a találkozás - Hála az Égnek - már csak ilyen. Nem is fog majd rajta az idő. Egy szó mint száz morpho Alone-járól nem érdemes lemaradni...

ELÉG DEPI, DE NEKEM PONT AZÉRT TETSZIK