Paul Brunton

Dr. Paul Brunton (eredeti nevén Raphael Hurst) Londonban született 1898 október 21-én. Édesanyja korán meghalt, édesapja másodszor is megnősült, majd apja halála után támogatta mostohaanyját, egészen 1966-ig, amikor az meghalt. A Saint George's College-ban végezte tanulmányait. Tanulmányai befejezése után, melyeket később filozófiai doktorátussal is kiegészített, újságíróként, több újság szerkesztőjeként és kiadóként tevékenykedett. 1922-ben elvette feleségül a dán származású Karen Augusta Tottrup-ot, akivel a Teozófiai Társulatban ismerkedett meg. Válásuk után a fiával, Kennet Thurston Hurst-al, és néhai feleségével is baráti és bizalmas viszonyban volt egészen haláláig.

Paul Brunton már zsenge gyermekkorától nagyon érzékeny volt, körülbelül 16 éves korában erős misztikus élményben volt része, amely érzékenységét tovább növelte. Sok időt fordított az olvasásra, a művészetekre, a vallások összehasonlítására. Később tanulmányozta az okkultizmust, a misztikát és a filozófiát (főleg a keleti filozófiákat) is.
Több mint negyven éven át az egyik országból a másikba vándorolt, hogy fellelje munkájához az anyagot. Meglátogatta Indiát, Egyiptomot, Kambodzsát és további ázsiai országokat is. Keleti útjai alatt egészsége erősen megtört. Felfedezői érdeklődése azonban mit sem csökkent, többnyire a még épségben fennmaradt, s a világ különböző félreeső helyein szétszóródott ősi szellemi tudás maradékát gyűjtötte.
Könyveit a világban részint nem értették meg, részint sokat kritizálták, de szerzőnk mindig meg volt győződve róla, hogy állításai tényeken nyugszanak és teljesen igazak, annak ellenére, hogy a jobbára materialista világ számára nehezen elfogadhatók.
Magányos életet folytatott, sokat utazott és váltogatta lakóhelyét. Utazásainak okát azonban senkinek sem árulta el, így legközelebbi barátai is csak a leveleiből értesültek tartózkodási helyéről. Meg volt győződve arról, hogy ezt a "nomád életmódot" a sors ítélte számára, hogy ne legyen esélye sem helyekhez vagy személyekhez kötődnie s hogy az egész világ lehessen egyszerre az otthona és minden ember faj vagy bőrszíntől függeltenül a társa lehessen. Személyiségét csak paradoxonok segítségével lehet körülírni: olyan könnyedén élt, mint a lélegzés, kedves volt, de szigorú is, szerény volt, emellett fenséges. Áldás volt a közelében tartózkodni. Lelki energiája szinte kifogyhatatlan volt.
Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején Brunton teljesen eltűnt a világ elől, senki sem tud a hollétéről semmit. Ebben az időben gyűjtötte össze ismereteit intenzív szellemi tanulással. Később derült csak ki, hogy Ausztráliában, Új Zélandon és az USA-ban tartózkodott, majd csöndesen visszatért Európába és itt élt magányosan még egy ideig, szívének legkedvesebb táján, Svájc magas hegyei és tavai közt. Itt a viszonylagos magányban már csak az írásnak szentelte magát. A svájci Vevey-ben halt meg 1981 július 27-én.