P.d. James

A történet egyik szálának kiindulópontja egy biológiai anya szüléskori döntése, amely 18 év múlva visszafordíthatatlan következménnyel jár. Egy törvény, amely lehetővé teszi, hogy a gyermek megtudja, kik voltak az "igazi" szülei, függetlenül attól, hogy az anya akarja -e. E törvény megváltoztatja Phillippa életét, aki egy idilli családról fantáziált, és elindul megkeresni szüleit. Megdöbben kutatása eredményén. A másik szál hőse Mr.Scale, az apa, akinek lányát egy egy nemi erőszak után megöli az erőszaktevő gyermeksírást nem bíró felesége. Mr.Scale életét a bosszú jelenti, a nő megölése. A nő, aki egyiküknek az anyát, másikuknak a gyilkost jelenti. SCale a nő életét akarja, Phillippa a nő életében akar részt venni. Elkerülhetetlen, hogy találkozzanak. A könyv azonban, több mint lélektani krimi, társadalmi kérdéseket feszeget. Átérezhetjük, milyen kérdések nyomasztják a gyereket, mit érezhetnek az örökbefogadók, ha előkerül a szülő anya. Vajon mennyi mondható el a gyermeknek, és a meg nem osztott ismeretek milyen irányba terelik a gyermek döntését. Hogyan birkózhat meg az örökbefogadott gyerek az örökbefogadás pozitív oldala mellett negatív- róla való lemondás oldalával. Elgondolkodtató regény.

Ez a bőr sokadik aljas lehúzása. Se történés, se jellemrajz, se stílus, se rejtély, se nyomozás, csak unalmas eszmélkedés a Büszkeség és balítélet eseményeiről ezredszerre is (amivel valószínűleg elérte, hogy sose fogom már újraolvasni), és egy érdektelen, hiteltelen és bő lére eresztett gyilkosság, gagyi megoldással. A szerelmi szál pedig végképp nem érte meg azt a 2 oldalt sem, amit rászántak. Sokszor egész mondatokat ismétel meg 2 oldal eltéréssel. A borítón szereplő szavak: "mesteri" "ragyogó" "bűnügyi regény" "izgalmas" "feszültség" KAMU, színtiszta kamu. Senkinek nem ajánlom, de aki szerette Austent, annak a legkevésbé.