Könyvek
KategóriákE-könyvek
KategóriákAntikvár
Kategóriák- ElőrendelhetőKategóriák
Sikerlista
KategóriákÚjdonságok
Kategóriák- Belépés/regisztráció
Törzsvásárlói pontegyenleg:
Törzsvásárló kártyám
Kedvezmény mértéke:
Törzsvásárló kártyám
Legyen ön is Libri
Törzsvásárlói kártya igénylés vagy meglévő kártya fiókhoz rögzítése
Törzsvásárló!
- Kilépés
- KönyvekKategóriák
- E-könyvekKategóriák
- HangoskönyvekKategóriák
- AntikvárKategóriák
- Zene, film, ajándék
- Akciók
- ElőrendelhetőKategóriák
- SikerlistaKategóriák szerint
- ÚjdonságokKategóriák
- Információk
Az utóbbi években született néhány, a filmtörténet nagy alkotásait bemutató, enciklopédikus jellegű könyv. Roger Ebert, a 2013 áprilisában elhunyt amerikai kritikus könyve is hasonló. Az írás legfőbb erénye és legfőbb hátránya, úgy gondolom, ugyanaz: mérhetetlen szubjektivitása! Mint minden, listákat, sorrendeket állító könyvvel, ezzel is vitába lehet szállni, magam is pontosan ezt fogom most tenni. Ebert egy pillanatig sem titkolja, hogy a régi alkotások állnak hozzá közel, a 100 filmből mindössze 6 született 1990 után. A többségük fekete-fehér klasszikus, ezen belül is 10 a némafilmek száma. Az én ízlésemnek ez pontosan megfelel, de tudom és elfogadom, hogy a többség nem így van vele. Viszont a filmeknek több, mint a fele amerikai, az európai filmművészetnek csak a felszínét, a legismertebb alkotásait veszi figyelembe. K-Európa - Eizenstein kivételével - teljesen hiányzik. Megfeledkezik Marcel Carnéról, Roberto Rosselliniről, Andrej Tarkovszkijról vagy David Lynchről és természetesen a sort folytatni lehetne a végtelenségig. Ezzel egy időben Billy Wilder 4!!! filmmel is képviselteti magát, ami elég nagy túlzás, főleg hogy mindössze az Alkony sugárút idevaló, persze csak szerintem. Hitchcock 3 filmmel szerepel, Lang, Bergman, Antonioni, Fellini, Bunuel, Hawks, Altman és Kubrick pedig 2-2-vel. Borzasztóan zavaró, hogy a filmek ABC-rendben vannak, minden más kategorizálás nélkül, a legfontosabb adatok pedig a kötet végén. Viszont azt is tudni kell az írásokról, hogy a '90-es évek végén jelentek meg a Chicago Sun Times-ban, kéthetente. Vagyis eredetileg önálló olvasmányok voltak. Ezzel csak a rengeteg ismétlést, zavaró egymásra utalást szerettem volna megmagyarázni. Mindemellett viszont nekem nagyon tetszik, ahogy egy-egy filmről beszél! A téma igazi szerelmeseként lelkesedik, mindez arra is átragad, aki esetleg az adott filmet nem is ismeri. Azoknak, akik csak a hollywoodi szuperprodukciókra kíváncsiak, a filmeket a speciális effektek és trükkök száma alapján ítélik meg, semmiképpen sem ajánlom a könyvet. Viszont aki szívesen megismerkedne a film történetének régebbi klasszikusaival is, sőt, elsősorban azokkal, annak nagyon szívesen!