Soproni András

igen komoly volt

Elnézést, az arányokat véletlenül megfordítottam. Nyilván a könyv által kiváltott csalódottságomnak köszönhetően. :)

Ez a könyv 90%-ban nyújtja azt, amit az író (és nem mellesleg a baljóslatú borító) alapján az olvasó elvár, és 10%-ban egy szerelmi bánattal küszködő, huszonéves fiú naiv picsogását. Kriminek sem nevezném, nem hogy horrornak! Nagy csalódás volt...

Összecsapott fércmunka. Nagy csalódás, mivel én imádom Kinget. De pont az, amiben ő erős (karakterábrázolás, szálak össze-, majd kibogozása) nem sikerült jól. Úgy halad a könyv az első 270-280 oldalban, mint egy szokásos terjedelmű (6-700 oldalas) Stephen King regénynél. Majd, mintha a kiadó szólt volna rá, hogy "egy órád van befejezni, öreg", 20 oldal alatt összecsapja a befejezést. Megfordult a fejemben az is, hogy ezt nem ő írta. És az a durva, hogy a fordítás épp ilyen összecsapott. Pl. az egyes szám / többes szám egyeztetések hiánya... Már a Dr. Sleepet olvasom, és az újra tökéletes King-élményt nyújt, szóval nem kell megijedni, nem hülyült meg / igénytelenedett el az öreg, de magyarázatom nincs arra, hogy miért adott ki egy ilyen - nem tudom másképp mondani - összecsapott ****t, ami egyébként igen izgalmasan indult, és a formai, fordítási hibákat és olykor a felületességet leszámítva izgalomban is tartott. De úgy a kétharmadánál, amikor még mindig csak befelé mentünk az alagútba, amiből általában a könyv ezen szakaszában már rég kifelé vezet, gyanús lett a dolog. És a regény legnagyobb rejtélyét két mondattal intézi el, ami nem kicsit dühítő. Szóval aki még nem olvasta, vagy ne is tegye, vagy számoljon a következményekkel...

Nagyszerű történet, szerintem Stephen King egyik legjobb alkotása.

Tegnap fejeztem be. Nekem nagyon tetszett a regény. Az egyetlen bajom az volt, hogy kevés a 319 oldal....:)

Egy igazi kihívás ez a ránézésre gyönyörű, tartalmilag pedig az olvasónak igen sokat adó könyv. Igazi nagyregény, méltán tartják a XX. századi prózairodalom egyik legnagyobb alkotásának. Történelem a témája, a nácizmus, a kommunizmus és a holokauszt, ugyanakkor nagyszabású családregény is. Borzalmas rémtettek, amelyeket nem tudunk kiűzni az emberiség egyetemes múltjából. Örüljünk, hogy az Élet és sors c. könyv az Európa Kiadó jóvoltából végre megjelent és elolvashatjuk.

A 2012-es év egyik legjobb könyve (másik a Szabadság). Mozaikszerűen felépített, hihetetlenül ambíciózus, széles képet fest egy viszonylag rövid intervallumról (1942-1943) úgy, hogy közben az ezer oldal mindegyikén szigorúan elvárja az olvasótól az érzelmi és intellektuális odaadást. Hemzseg a könyv a zseniális jelenetektől, amik pőrén megmutatják az "embert a vészben", amiket sűrűn szakítanak meg szenvedélyes filozófiai és teológiai értekezések úgy, hogy megsem ártanak a mű egységének. Már csak hihetetlen sűrűségénél, érzelmi telítettségénél fogva is letaglózza az olvasót. A XX. századi nagyepika etalonja.

Izgalmas, nagyszerű.

Gondos munka, az orosz múlt és jelen sok területét érinti, rengeteg apró történettel, viccel fűszerezve. Mivel egy ilyen könyvben nem lehet minden témát kimerítően megtárgyalni, maradtak fehér foltok. Várom a folytatást!

Óriási mű. A legjobb orosz prózai hagyományok követője. Hát lehet még lebilincseló, egyben magas minőségű könyvet írni, csak tehetség kell hozzá. Minden a téma és a korszak, valamint az igényes olvasmány után vágyónak k9telező.Remekmű !!!!!