Thassy Jenő

Thassy Jenő 1920-ban született elszegényedett nemesi családból, katonaiskolát, majd a Ludovika Akadémiát végezte el. A II. világháború alatt zsidómentő akciókban vett részt, köztük a segített Szerb Antal írónak, aki azonban nem hagyta ott a barátait. A II. Helyőrségi Kórházban társaival angol, francia és amerikai katonákat bújtattak, kapcsolatba léptek az ellenállás Sólyom László vezette szárnyával és együttműködtek szabotázsakciók végrehajtásában. A háború után igazolták és felkérték, hogy működjön közre az új, demokratikus rendőrség megszervezésében. Péter Gábor és Kádár János mellett dolgozott, de származása és katonai múltja miatt sokasodtak körülötte az aggodalomra okot adó jelek. Sok barátját letartóztatták, beosztottai is figyelmeztették, hogy megfigyelés alatt tartják. 1946. december 6-án a háború alatt szerzett súlyos betegségére hivatkozva gyógykezelés céljából útlevéllel elhagyta Magyarországot. Rövid európai tartózkodás után az Egyesült Államokban telepedett le. Kapcsolatba került kisgazdapárti politikusokkal, s révükön lett az akkoriban alakuló Szabad Európa Rádió munkatársa. 1956-ban Márai Sándor íróval együtt Münchenből tudósította a világot a magyar forradalom eseményeiről. Később 82 éves koráig az Amerika Hangja riportereként működött. A rendszerváltáskor az új demokratikus kormány által hazahívott Varga Bélának, a háború utáni utolsó, demokratikusan megválasztott parlament elnökének kíséretében érkezett Budapestre. Thassy Jenő négy kötetben írta meg regényes életrajzát: megjelent a Veszélyes vidék (1996, 2006), a Hátraarc (1999), A botcsinálta amerikai (2000) és az Egyetlen otthonom (2002) című, valamint a Posztumusz interjú (2004). Szellemi hagyatékát, hangszalagjait az Országos Széchényi Könyvtárra bízta. Közeli barátja, Kosáry Domokos történészprofesszor, az MTA nemrég elhunyt elnöke kezdeményezésére életinterjút készítettek Thassy Jenővel a Nemzeti Könyvtár gyűjteménye számára.