Tom H. Cooper

Történetek. Rövid, mégis súlyos, kemény történetek jönnek szembe fejezetről fejezetre. A történeteken túl pedig felsejlik a világ, amiben élünk. Sokszínű, sokféle, megérteni lehetetlen. A "pont ott, pont akkor" és az otthon komfortjának jelentősége felértékelődik. Érdemes minden fejezet végén hagyni időt a következő előtt a gondolatainknak, melyek akaratlanul elkezdik elemezni az olvasottakat. Mindenkinek ajánlom, de elsősorban azoknak, akik elemző típusok, akik szeretik összerakni a képet... majd ezután ráérezni valamire, valami életszagúra.

Az a legnagyobb problémánk, hogy mindig mindent és mindenkit hasonlítunk valamihez vagy valakihez.Az újszülöttön először azt nézzük, kire hasonlít: az anyjára vagy az apjára. De összehasonlítjuk a szerelmeinket, a gyerekeinket, a barátainkat, a kutyáinkat... Rangsort állítunk fel, ha kell, ha nem.Pedig egyszerűen elég lenne megállapítani, hogy tetszik-e valamivagy valaki, jó-e a közelsége, jó hatással van-e ránk, szebb lesz-e tőle a napunk, talán esetenként az egész világ?Pintér Tamás (alias Tom H Cooper) író. Ezt tényként ki merem jelenteni. Sőt: jó író. Nem kell klasszikusokat idézni: "Jót, s jól, ebben áll a nagy titok...,( Kazinczy), vagy "Az igazat mondd, ne csak a valódit!" (József Attila).Most a 21. század harmadik évtizedében más szerepe van az irodalomnak. Persze a Szív_ügy olvasásakor én is rögtön Frei Tamás politikai krimijeire asszociáltam. De csak első olvasatra.Aztán meggyőződtem róla, hogy csak a műfaj hasonló.Nem ismerem személyesen a szerzőt, de abban biztos vagyok, hogy írás közben boldog ember. Ez a legfontosabb! Ha valakinek örömöt szerez az, amivel foglalkozik, az harmóniát teremt belül, , és kisugározza másokra is. Az olvasókra. Ez a célja minden írónak, hogy célba találjon. Nem kell mindenkinek tetszeni! Lesz, aki csak egyszer olvassa el a kötetet, és felteszi a polcra. Mások az íróasztalukon., talán az éjjeli szekrényükön hagyják, hogy bármikor belelapozzanak.(Ezek közé tartozom én is.)