Trux Béla

Sosem gondoltam, hogy regényt írni túl egyszerű lenne, de azt hiszem, történelmi regényt írni a legnehezebb dolgok egyike! Aki erre vállalkozik, annak ismernie kell a történelem, a művészettörténet, helytörténet és irodalom ide vonatkozó részeit, annak kutatni kell, tanulni kell, de mindenekelőtt szeretni kell. Szerelmesnek kell lennie a korba, a történetbe, az akkor élt emberekbe. Nehéz feladat és valljuk be, csak igazán kevesen képesek rá. Azt kell mondanom, hogy bizony Trux Béla egyike ezen kevés embereknek. Annyira áttetszett a lapok között az ő hite, szeretete és élvezete e kor iránt, hogy én magam is úgy érzem most, ebben a korban akarok élni, létezni és lélegezni. Megszerettette velem, közel hozta hozzám, teljesen a lapjai között éltem napokig. A fülszöveg sok mindent elárul és sokmindent nem. Bevallom, bennem leginkább azt az érzetet keltette, hogy ez egy romantikus regény lesz, némi történelmi hátszéllel megtámogatva. Ehhez képest kaptam egy történelmi regényt, némi romantikus jelenettel megfűszerezve, némi szerelmi szállal súlyosbítva :) Az én megfáradt, éjszakára lecsapolt agyamnak néha túl sok és túl bőséges volt ez az információáradat, a történelmi háttér ismertetése, de ez semmit nem von le a könyv értékéből, sokkal inkább az enyémből Maga a cselekmény szépen, fokozatosan felépített, a csatajelenetek izgalmasak, a párbeszédek tartalmasak, a karakterek elevenek és színesek. Összességében véve azt mondhatom, hogy hatalmas élmény volt e könyvet olvasni. Nem könnyű olvasmány, nem is egy estés, de olyan többlettudást, olyan érzelmi pluszt nyújtott, amit csak kevés könyv esetén érzek.