Könyvek
KategóriákE-könyvek
KategóriákAntikvár
Kategóriák- ElőrendelhetőKategóriák
Sikerlista
KategóriákÚjdonságok
Kategóriák- Belépés/regisztráció
Törzsvásárlói pontegyenleg:
Törzsvásárló kártyám
Kedvezmény mértéke:
Törzsvásárló kártyám
Legyen ön is Libri
Törzsvásárlói kártya igénylés vagy meglévő kártya fiókhoz rögzítése
Törzsvásárló!
- Kilépés
- KönyvekKategóriák
- E-könyvekKategóriák
- HangoskönyvekKategóriák
- AntikvárKategóriák
- Zene, film, ajándék
- Akciók
- ElőrendelhetőKategóriák
- SikerlistaKategóriák szerint
- ÚjdonságokKategóriák
- Információk
Zórád Ernő az örökségünk része, mutogatni való kincs. Kölyökkorom óta bámulom a művészetét. A könyvesboltok előbb-utóbb tele lesznek a nevét viselő albumokkal - másféle jövő ép ésszel nem is képzelhető el. Önéletírása a legnagyobb természetességgel hozza a grafikusi életmű erényeit: minden sorban bámulatos megjelenítőerő, virtuóz könnyedség, szellemesség és „charme” van. Az illusztrációkról fölösleges bármit is mondanom. Persze, nem volna életszerű, ha felhőtlenül lehetne örülni a könyvnek. A szöveg elhelyezése az oldalakon a kiadó VISUall Kft/kArton Alapítvány könyvszakmai dilettantizmusáról beszél. Ennél durvább, hogy a mester igen jó szövegét a jelek szerint olyan személy „korrektúrázta”, aki elemi iskolás szinten sem bírja a magyar helyesírást. Gyalázat. (Felelős szerkesztő: Szeredi Andrea.) Elhülyült, slendrián jelenünk tolakvó „stílusjegyei” ellenére ez egy lélekmelengető, szeretnivaló könyv. Most olvasom a neten, hogy Ernő bácsi néhány napja meghalt. Nekem nagyon hiányozni fog.