Borisz Akunyin

A harmadik könyv amit olvasok az írótól. Sajnos ebben a kötetben nem jön át a megszokott és megszeretett Fandorin -Masza hangulat, pedig nagyon vártam. Igen érződik, hogy az író vonszolja a történetet és a karaktereket, figyelmet a színházi világ kuliszáinak bemutatásával próbálja felkelteni több kevesebb sikerrel. Egy kedvelt hőstől nehezen elfogadható, hogy ily nagy mértékben szét legyen csúszva, mint ahogyan "Színház az egész világ"-ban Fandorin. Az az érzésem az író valamilyen oknál fogva bünteti a hőst, hogy ilyen hőshöz nem méltó állapotban mutatja be. A történet vontatott és elmerül semmitmondó részletekbe, itt-ott be van tűzdelve némi életfilozófia, szép gondolat, de nem menti meg sem fel a hangulatot. Érdekes módon ér véget a történet, ez nem abban rejlik, hogy ledöbbenünk a gyilkos kilététől, sajnos nem...de ez az érdekesség szerintem nem fog folytatódni a többi regényekben, mint ahogyan James Bond filmek / történetek sem követik az előző szálak fonalát. Valamelyest menti a regény színvonalát, hogy a Fandorin által megírt színdarab a könyv utolsó lapjain megjelenik. Saját tapasztalatom. Remélem van akinek azért tetszik.

Nagyon gyenge irománynak tartom. Az író töri a regény fonalát újságcikkek bemutatásával. A versek művészi értéke szerintem nulla. Kemény feladat egyet-egyet elolvasni. Más a szerepe legtöbb esetben a vidéki kislány új ruhatárának bemutatásában rejlik és naiv szerető, aki valamiért megtetszik a nyomozónak. Viszont egy gondolat miatt ajánlom mégiscsak elolvasni. A gondolat a következő: azért érdemes élni, mert láthatjuk hová vezet a világ, szereplői lehetünk történelmi eseményeknek, új embertársakkal ismerkedhetünk meg. A halál bekövetkezik magától, nem kell siettetni, és az előbb felsorolt dolgok teszik igazán érdekessé az életet a Földön. Ha mást nem is tud az ember csinálni a szemlélődés is szórakoztató lehet.

Nagyon jó! Egy újabb nyomozó, akinek a történeteit megszerettem. :)

Szerintem nagyon jó könyv, bár egy idő után kicsit fárasztó a sok orosz név, de hát ez van. De egyébként tényleg jó, azt viszont nem tudom eldönteni, hogy melyik törénet a jobb, mert a másodikban ugyan jobb a nyomozás, azonban szomorú a vége, az első meg fordítva.