A felhők felett (Világjárók 117.)

Louise Hillary, több expedíciós könyv szerzője, ebben a legutolsó útleírásában egy nepáli nyári családi kirándulás történetét írja meg. 1971 decemberében indul útnak 17 éves fiával, 15 meg 13 éves lányával egy egy vendégfiúval, hogy találkozzék férjével, a híres hegymászóval, Sir Edmund Hillaryvel Nepálban, és együtt töltsék el a nyári szünidőt. Nepál északkeleti hegyei közt barangoltak serpa kísérőik társaságában, olyan helyeken is, ahol azt megelőzően sem Edmund Hillary, sem a magas hegyek legjobb ismerői, a serpa hegyivezetők sem fordultak meg. Nemcsak a napi fáradalmakat, viszontagságokat ismerjük meg a könyvből, hanem a nepáli falvak életét, a soknemzetiségű hegyvidék lakóinak szokásait, termelési módját, társadalmi rétegződését is. Hillaryék nyilván nagyon népszerűek voltak a serpák között, s ennek köszönhették, meg az iskolaépítés terén kifejtett önzetlen tevékenységüknek, hogy a lámakolostorok belső életébe is bepillantást nyerhettek. Louise Hillary rokonszenvesen, derűsen, plasztikusan ír, nem nagyképűsködik. Nem az egzotikumokra, inkább a mindennapi életre helyezi a súlyt, s könyvéből kiderül, hogy a nepáli falvak nem is olyan primitívek, ahogyan elképzeljük, bár kétségtelenül sok segítségre lenne szükségük, hogy gazdaságilag, társadalmilag gyorsabban fejlődjenek. Nagy kár, hogy e kedves vidám, optimista hangvételű könyv olvasását befelhőzi, hogy tudjuk: a szerzőnő néhány éve tragikus végű repülőszerencsétlenség áldozata lett: három gyermekével együtt életét vesztette.