A hercegkisasszony és más elbeszélések

A hercegkisasszony egy bankár lánya volt. Nem csúfolódásból nevezték hercegnőnek, hanem azért, mert egész környezetében, sőt távolabb eső helyeken is meg voltak győződve legmagasabb eredetéről. Ha ment az utcán, azt mondták: "Itt jön... Ha belépett valamely koncertbe, a közönség csaknem fölállott. Az anyja mosolyogva nézte ezt és nem mondott ellent. Leányának szerfölött előkelő eredete nem rontotta helyzetét és a demokrata világ szívesen megbocsátotta neki, hogy egykor tévedett, de egy nagy, jó, sőt kedves herceggel. Sőt mintha a polgári társaság büszke is lett volna rá, asszony és leánya csudált, sőt bizonyos mértékig ünnepelt volt, ha közéjük keveredett. Ez azonban ritkán történt, a hercegkisasszony természetesen a várban lakott, a királyi palota közelében és öreg excellenciás urakkal sétált a bástyán. Az év nagyrészét azonban külföldön, gyógy és fürdőhelyeken töltötték, ahol penziókban, tennisznél, lovardában ellenállhatatlanul együtt kellett élniök az arisztokrácia férfitagjaival, sőt hellyel-közzel az asszonyokkal is. Különösen szerették Egyiptomot, ahol a nagy hotelekben az angol mágnások a legszívesebben voltak velük, a monarkia közjogi helyzetét nem ismerték és majdnem elismerték a hercegkisasszonyt. Az atya, a bankár azalatt otthon, Pesten és Bécsben dolgozott, mint egy napszámos teve, amely állathoz különben is hasonlított, délszaki származása, becsületessége, munkabirása, humora és púpja miatt.