A negyedik lovas

Az Apokalipszis Negyedik Lovasát, a gyilkolás, a pusztulás - a fasiszta háború jelképét idézi Erdődy János új regényének címe. De nem pusztán háborús regényről van szó, hanem széleskörű, nagy rádiuszú társadalmi epikáról, amelynek a háborús események csupán az egyik - bár meghatározó jelentőségű - elemét adják. A regény tárgya: az úgynevezett keresztény magyar középosztály végső válsága és - nagyobb részében - felbomlása és züllése a második világháború időszakában. Az a bizonyos megmérettél, amelyre a fasiszta háború, a faji üldöztetések, az ostrom és a felszabadulás mondta ki a végső híjával találtattál-t. Ez a megméretés - mint a valóságban is - az élet minden fontos vonatkozására kiterjed Erdődy János regényében. A család és a házasság, a munka és a szerelem, a hűség és a helytállás egyformán mérlegre kerül, és a "keresztény magyar úriság" kategóriájában egyformán híjával találtatik. Erdődy igen sokoldalúan, ugyanakkor igen élesen és igazságosan ábrázolta a felbomlásnak és züllésnek ezt a bonyolult világát. Egy fővárosi, keresztény-polgári család áll a regény középpontjában; ahogyan szövődnek kanyargóan és pusztulóan a családtagok útjai, úgy halad előre - sok színhelyet és környezetet váltogatva - a regény. A család feje, a zsidótörvény jóvoltából egyszerre csak cégvezetővé avanzsált gyári hivatalnok, azt szeretné, ha a németek is győznének egy kicsit, a zsidókat se bántanák nagyon, s Magyarországon most már maradna minden változatlanul. Ábrándjait, öncsalásait két fiának és lányának sorsában húzza keresztül a történelem. Egyik fia értelmetlenül elpusztul a voronyezsi összeomlás poklában, a másikat - a vezető rangú nyilast - saját "testvérei" tapossák agyan, a főváros ostroma idején; s a lánya, a regény szép és jelképes nőalakja, megmarad és megmenekül ugyan, de - érdemessé válva a szabadság világára - akkor már örökre elszakadt, és boldogan szakadt el, a csalásokra és öncsalásokra épített "családi fészektől".