Az éjszaka sárkányai

A nõi, az asszonyi lét élményei - az egyszerre fájdalmas emlékeket idézõ és megszépítõen nosztalgikus gyermekkor, a kisebb fiútestvér iránti, sírig tartó anyáskodó szeretet, nagy szenvedélyeket szító, eleve halálra ítélt szerelmek, a férfi-nõ kapcsolat sokféle árnyalatai, a gyerekre való vágyakozás, az anyává válás, a szülõi aggodalom, szeretteinek elvesztése, az édesanya elbúcsúztatása - adják a témákat az író, újságíró, szerkesztõ Ézsiás Erzsébet elbeszéléskötetéhez. Elsõ olvasásra szembetűnik a többféle néven elõforduló nõi szereplõk, történettöredékek, mozzanatok, motívumok azonossága, ismétlõdése az elbeszélésékben, amely az idõnkénti egyes szám harmadik személyű fogalmazás ellenére is önéletrajzi jelleget sejtet. A másik érdekessége a kötetnek a megszerkesztettsége: a fiatal nõ gyermekkori emlékidézésétõl (A bűvös kör; Testvérek; Az elveszített éden; Gyermekkorunk városa) halad az elbeszélések 'folyama' a felnõtt nõ sokféle tapasztalatot jelentõ élményein át (Ikrek; Vetélytársak; Állástalanul; Szakítás), az érett asszonynak a 'mindenrõl lemaradás' érzetével számot vetõ 'életfomaváltásáig', a szülés, az anyaság érzésének átélésén (Lombikfiú; Szerelemgyerek; Anya és lánya) keresztül az édesanyja haláláig, amikor nemzedékek örökségét hordozva mintegy átveszi a család megtartó, továbbvivõ asszonyainak szerepét, rátalálva egyúttal a maga életének értelmére is (A költözés; Zöld folyosó; A látogatás; Anyák napja). Szép és érzékeny, de mindenfajta szentimentalizmusnak híján levõ, mégis megható, a novellairodalom tömörítõ művészetét kitűnõen alkalmazó realista kispróza.