Az omnibusz utasai I.

A pusztító világháborúk borzalmai után jobb jövőjét építő, békéért harcoló mai ember eszméletében a századforduló pogári "idillje" már-már történelem. Ilyen értelemben történelmi regény Louis Aragon hatalmas valóságeposza, "Az omnibusz utasai". Az első világháború előtt eltelt fél évszázad, amit a nagy író felgöngyölít, a saját megsemmisülése felé tántorgó nagykapitalizmus látszat-virágzásának válság-korszaka. Aragon a francia társadalom sokrétű ábrázolásával könyörtelenül rávilágít a csillogó felszín alatt, a pénz zsarnoki hatalmának árnyékában végbement rothadási folyamatra. Az első részben az ólmos szürkeségben tespedő vidéket, a kispogárság és középnemesség mardosó ellentéteit mutatja meg. A második rész izgalmas velencei és montecarlói epizódjai után a harmadikban Párisba vezet el. Föltárja a vagyonos uralkodó rétegek érintkező felületeit az elnyomott, keserves létharcot vívó proletariátussal, a gazdag élősdiek élvezetvágyát kiszolgáló alvilággal. Mesterien megformált fejezeteknek szinte zenei ritmikájú váltakozásában leleplezi a pénzérdek rabságában sínylődők szerelmi és családi életének hazugságait, a közéleti panamák és botránypörök erkölcsi posványát. A fő- és mellékszereplők egytől egyig az olvasó személyes ismerőseiként elevenednek meg a művészi könnyedség illúzióját szilárd szervességgel párosító regénykompozícióban. Aragon az igazi költő távlat- és légkör-érzékével látja, a realista művész aprólékos részletmunkájával ábrázolja az élet valóságát.