Az utolsó levél Svédországba

Lovas vágtat az éjszakában, mögötte tűzvész, előtte mit sem sejtő, békésen szunnyadó telepesek házai az amerikai Minnesota államban. A futár vészhírt visz: fellázadtak az indiánok, a polgárháború sújtotta Északot még egy belső háború pusztítja: a svéd, norvég, német, amerikai fehéreket halomra gyilkolják az elkeseredett sziú törzsek. Igazságos-e a harcuk, megbocsátható- vagy érthető-e az éhező, fázó őslakók az ősi vadászterületüket elfoglaló fehérek ellen? A XIX. század amerikai történelmének erről a tragikus epizódjáról ad megrázó erejű képet Vilhelm Moberg neves svéd prózaíró regénye. A háttérben pedig a születő Észak-Amerikai Egyesült Államok ezernyi gazdasági, politikai, emberi problémája, és a svéd bevándorlók élete. Igazi hazát talált-e az Újvilágban az éhínség, a papi és királyi elnyomás elől menekülő Karl Oskar Nilsson és családja, meg a sok-sok európai bevándorló? Ezekre a kérdésekre ad választ Moberg tetralógiájának negyedik, önmagában is egészet képező kötete. A magyar olvasó, aki érdeklődéssel kísérte a telepesek életét (Kivándorlók, Bevándorlók, Telepesek), most, az utolsó kötettel teljes képet kap a Nilsson család viszontagságairól. Aki pedig ezt a regényt olvassa először a ciklusból, önmagában is maradandó olvasmányélmény részese lehet, és minden bizonnyal kedve támad az első három kötet elolvasására is.