Bonzsúr Indonézia

-Tudja-e az olvasó, hogyan élnek egy tengerjáró hajón? -Hogyan ünneplik a tengeren a karácsonyt és a szilvesztert? -Mi a teendő, ha súlyos sérült van a hajón? -És egy hajót miért lehet letartóztatni? -Kíváncsi arra, hogyan keresztelik meg a nyílt vízen a "pogányokat"? -Mit tenne ön, ha vízbe esett tengerészt kellene megkeresnie? -Mit csinál a feleség egy tengeri úton? -Mit tesz a pánikba esett asszony, hogy elkerüljék az összeütközést? -Találkozhat-e egy tengerész valódi szerelemmel a kikötővárosokban? -Elképzelhető, hogy valaki a feleségét egy zsaroló ágyába küldje? -Hogyan csajoznak a partra szabadult tengerészek? Ha szeretné tudni a válaszokat, olvassa el a könyvet! RÉSZLET A KÖTETBŐL: Keresztelő a tengeren Hajnalodott. Már a Vörös-tengeren hajóztak, elhagyták a Brothers-szigeteket. Valamikor régen, amikor az első tiszt még kezdő tengerész volt, ezeket a szigeteket kutatták távcsővel a Szuezi-öbölbe tartó hajók ügyeletes tisztjei. Mint két fivér, hisz az elnevezésük is az, őrködnek a Vörös-tenger északi bejáratánál. Már nem látszik a két kis pont a radaron se. A chief nagyon szeretett a napfelkeltében gyönyörködni. Hogyne, hiszen minden nap új csodát hoz. Mint ez a mai is. Szeghy leszaladt a harmadik tiszt kabinjához. Erőteljesen kopogott. Semmi. Még egyszer megzörgette az ajtót. Kölesdi kócos feje bukkant fel a résnyire nyitott ajtóban. Amint meglátta az elsőtisztet, azonnal kiröppent az álom a szeméből. - Valami baj van? - kérdezte. - Baj nincs, hála Istennek - válaszolta Szeghy. - De ha valami szépet akarsz a feleségednek mutatni, akkor gyertek fel a kormányállásba. De ne sokat vacakoljatok! Az ügyeletes tiszt visszaballagott a hídra. Klára és férje, amint felértek, kimentek melléje, és csak ámultak. A természet olyan színeket kever ki palettáján, hogy a festők nem is álmodnak róla. De a ma hajnali színorgiát nem lehetett volna vászonra vinni. Minden lila volt. Elképesztő, hogy hányféle árnyalata van ennek a színnek. És akárhova néztek, csak abban gyönyörködhettek. Keleten, ahol a szaud-arábiai sivatag találkozik a tengerrel, mélyen a horizont alatt, világos volt az ég. Felhőt nem láttak, az éjszaka feketéjét most nem a kék, hanem a püspöklila uralta. És mindezt, az óriási kerek tükör, a tenger visszaverte. A víz mozdulatlan és sima volt. Olajtenger, ahogy a tengerészek mondják. A felszín azért alig észrevehetően mozog... Nem is mozgás ez, inkább csak apró remegések siklanak végig a felszínen. Ahol megrezdül, egy buborék szétpattan, s gyűrűzni kezd, és vadul sziporkázik a lila minden árnyalata.