Édes Erdély - Barangolás a végeken

Erdély. A kortárs magyar köz- és magánbeszédben jó ideje az első világháború után Romániához került kelet-magyarországi területek rövid, konszenzusos elnevezése. Pedig a történeti Erdélynél - sőt még a maradék trianoni országcsonknál - is több került keleti szomszédunkhoz... Az államterület mellett természeti, gazdasági kulturális kincsek és értékek, - emberek milliói szintúgy "odavesztek". A magyarok különleges kötődése Erdélyhez a fejedelemség korától kimutatható, végigkíséri történelmünket. Ez az érzelmi viszonyulás a békediktátumot követően felerősödött, és a társadalom egészét átjárta. Az Erdély-érzés a kommunista rezsim időszakában sem lanyhult, legfeljebb nem kapott publicitást, hogy aztán a rendszerváltoztatást be sem várva, már annak előestéjén, az 1980-as évek középső harmadától újult erővel törjön a felszínre. Az elmúlt, bő másfél évtizedben megszámlálhatatlan tudományos munka, elemzés, irodalmi alkotás, úti- és képeskönyv jelent meg "Erdélyről". Lehet-e még újat mondani? Lehet és kell is. És lehet másképp is mondani. Példa erre kötetünk, amelybe hétköznapi emberek "nyugat-romániai" útjainak képei kerültek. Képen rögzített benyomások, hangulatok Aradtól Gyímesig, Segesvártól Csíksomlyóig, a székelykapuktól a csángókig. Ismert és kevésbé ismert témák, motívumok váltogatják egymást. Csak, mert szép...