Édes Pólim

Sokáig töprengtem, hogy regényt írjak-e abból a vaskos levél- és naplókötegből, amelyre egy történeti munkámhoz végzett kutatás közben véletlenül bukkantam az Országos Levéltárban: vagy pedig magukat az eredeti, százesztendős iratokat tegyem közzé? Végül is az utóbbi mellett döntöttem, mert féltem, ha a magam szavaival mondom el az Ujházi lányok különös történetét, az olvasók nem hiszik el, hogy igazat írok. Pedig ennyire igazat csak a valóság tud produkálni, a képzelet aligha. Ujházi László a szabadságharcban Komárom polgári kormánybiztosa volt, és így 1849 végén rákényszerült arra, hogy kivándoroljon Amerikába. Nyolc gyermeke közül öt követte, közöttük két leánya. Ők írták meg levélben és naplóban Magyarországon maradt Paulin nővérüknek sorsukat, hányattatásaikat, szerelmüket, csalódásaikat, reményeiket és kiábrándulásaikat. Kevés izgalmasabb, fordulatosabb és torokszorítóbb olvasmánnyal találkoztam életemben, mint ezek a fakuló, apró betűkkel rótt sorok. Nem is változtattam... Tovább TARTALOM "Múlik hét hét után anélkül, hogy vágyaink teljesülnének..." (Előszó helyett) 5 A Helgolandi kalap "Mi, asszonyokul, szintén jelen valánk..." 17 "Ezen ház még egészen új, s száma nincs..." 28 "Szekereink felpakolva állanak kapunk előtt..." 50 "Vígan lobog a tűz a sátor nyílása előtt.." 71 "Nehéz ily bálokban táncosnét kapni..." 91 "Naponta indulnak gondolataink enyhébb tartományt fölkeresni..." 114 Az örökség "A szó, mondják, elrepül - de az írás megmarad" 145 "Magam személyével - magam rendelkezem!" 166 "Kijut az életnek is, nemcsak a regényeknek" 194 "Választásommal én igen meg vagyok elégedve!" 205 "Adj, Isten, erőt, elviselni!" 224 "Már csak azok lesznek az ünnepnapok..." 258 Egyedül a cibolón "Volt nekem két fiam..." 271 "Bár uralkodnék egykoron szeretet közöttünk!..." 288 "Megéljük a hét sovány tehenek esztendeit..." 324 "És vándorbotot kelletik ragadni még egyszer..." 345 "Mindenféle közösség tíz lépésre maradjon tőlem!" 363 Epilógus "Aki híres szépírástanár volt..." 389