Fábió - Eső és könny

A történet mesélője és főhőse, Fábió, a "magyar Kis herceg", születésekor elvesztette édesanyját, nagynénje-mostohaanyja nevelte, édesapjához alig-alig került közel. Egy nyári vakáció terelte abba a faluba, ahol a gondos rokonok védőszárnyai alatt megismerkedik a természettel, a barátsággal, a törődéssel - a szeretettel. Egyik felfedező útján a közeli erdőbe merészkedve, összetalálkozik a farkasfalkával. Brúnóval barátságot kötnek, hangtalanul társalognak. S Beni, a sebesült kölyök, már nem csak a gondolat erejével, de emberi szóval is érti a beszédet. Jön az elválás. Fábió Jani bácsitól, vendéglátó házigazdájától kis ezüstpapír gömböt kap, amely az erőt és a szeretetet őrzi magában. Hazatérve Fábió már képes felfedezni otthonát, lakóit, szépségeit, örömeit. S mégis, az emberek szeretetét továbbra is nélkülözi. Iskola, játék, erőpróbálgatás, aztán meg győzelmek és kudarcok váltják egymást. Megtanulja legyőzni a félelmet. A betegség sem tiporhatja el. Aztán mikor mostohaanyja, féltékenységből, elviteti Buksit, a kutyakölyök társat, Fábió tudja: várja őt azt erdő, Jani bácsi, és Brúnó... Azóta sok idő telt el. Testben öregség, lélekben örök ifjúság. És megmaradt, vezérelt, kormányzott a mindenkor, valahányszor, mindenkire érvényes felismerés: "Megszülettél, hogy szeretni tanítsd az embereket, mert Te tudod, mi az, szeretetre éhesen élni. Hogyan? Szíved minden erejével."