Frida kisasszony

Részlet a kötetből: "Dolnje-Priboj amolyan kisebbfajta község a Kelet kapujában. Délnek öt kilométernyire már ott a török birodalom határa azon tizenkét darab fegyveres mozlim bakával, kiknek többnyire észbontóan együgyű fogalmuk van róla, hogy miért kell voltaképen elpipázgatniok ugyanazon az őrségen gyakorta félesztendeig is. Deszkából összetákolt kibitkájukon innen mienk a föld is, a fa is, a levegő is, az ember is. De persze, nem igaz ebből, egy árva szó sem. A vaskos hajlású priboji hidon innen, mely a Csehotina nevü vizén fekszik végig s rég ideje tűnődik a félhold nagy idejének lassú sorvadása fölött, - sem a föld, sem a fa, sem a levegő, sem az ember nem a mienk, hanem az osztrákoké, akik is svábáknak neveztetnek. Szittya magyaroknak: papirosbirtok, papirosjog, papirosrészesedés pénzüknek és fiaik vérének bére fejében, a valóságban: füge. Minden a svábáké. Még a mennyország is. Forgása az időknek nem igen látszik ezen a Priboj nevü falun. Ilyen lehetett nyilván már akkor is, midőn a mellette elvezető széles, kemény országúton, mely valamikoriban még a római légiókat is hordozta hátán, a ,,földi fényesség foglalatja", I. Solimán ágyúi dübörögtek északnak Nándorfehérvár, Zimony és Buda felé."