Könyvháború - AVAGY ANEKDOTA A HALHATATLANSÁGRÓL - LAZÁN FŰZÖTT REGÉNY (1987-89)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. "- Adna egy cigarettát? - Parancsoljon. Tessék. - A föllobbanó gyufaláng egy pillanatra megvilágítja az árnyékban ülő írót, behorpadt arcát, ahogyan nagyot szív a megnyálazott végű cigarettából. - Köszönöm. - Hosszan néz a riporter szemébe. - Jaj, de nagyon hálás lennék, ha valaki végre emberi módon közeledne hozzám, a gondjaimhoz, a cselekedeteimhez... úgy érzem, ön nincs előítélettel irántam... Úgy érzem... - Szó sincs bármilyen előítéletről... - Akkor jó... jó így... tehát, hol is hagytam abba? - Fekete lista. Az ötvenes évek. - Ja, igen. Köszönöm... (...) származású vagyok, mint mondottam. Képzelje, csak annyit tudok nagyszüleim nyelvén, mint a beolvadtak általában: bútor és szerszámnevek, no meg a káromkodás... - elmosolyodik, aztán hirtelen elkomorul az arca. - Istenem! Nem lehetek próféta itthon! Mit tegyek? Mondja meg, mit tegyek, ha az vagyok? - Hamis? - kérdezi élesen a riporter. - Hát... Krisztus után kevesen vannak az igazi próféták... jobban félek a bárányoktól... a farkasok szelídek... egyenként... külön-külön." * Ebben a könyvben mindennemű hasonlóság a valósággal, egyáltalán nem a véletlen műve. Így hát, akinek nem inge, annak gatyája. És a képzelet szülöttei? Nos, fölbukkannak ilyen sorok is... Koppány Zsolt