Napimádó

Juli, a gettóból megszökött kislány elvetődik egy vasuti pályaudvarra, ahol éppen zsidókat terelnek vagonokba. Juli apját már két hete elvitték. A tébláboló gyerek kiszemel magának egy fehér hajú katonát s nem tágit mellőle. Az őszülő nyilas kézenfogva vezeti haza az elcsavargott kislányt, de Nyuszi néni, a házmesternő nem hajlandó megismerni a gyereket, hanem elküldi a háztól s úgy próbálja elcsitítani lelkiismeretét, hogy az orosz fronton harcoló férje fényképét nyomja a kislány markába: Ha bajba kerülsz, mondd, hogy ez az apád! A felnőtt Juli gyakran visszatérő rémálma, hogy németek és vérebek üldözik. Robi, a férj, szereti Julit, s szeretné megismerni, megmenteni, megszabadítani az emlékeitől, a németektől, a kutyáktól... De semmi sem tudja az embert megváltani? Hogy túljusson a múltján? Gáll István regénye 1970-ben jelent meg először. A Kossuth-díjas író még élhetne. Most lenne 75 éves. Az ötvenes évek, a vaskor nagyerejű megjelenítője volt, akit saját sorsán is kipróbált az élet. A Napimádóban modern eszközökkel hitelesen, érdekfeszítően ábrázolja Juli életének negyedszázadát.