Női mozdulatok

Irena Obermannovától, a népszerű cseh írónőtől már olvashattuk egy őrült feleség lebilincselő naplóját. Most a vad, zabolátlan, megszállott fiatal lány, Dorota lót-fut, ügyeskedik, szervezkedik, elmélkedik a regényében, akinek eltökélt szándéka, hogy énekesnőként a televízió képernyőjére kerüljön. Öntörvényű lény. Lop, hogy ne kelljen kérnie. Aluljárókban énekel. Börtönbe kerül, de azt se bánja. Tudja, érzi, hogy tehetséges, ösztönösen arra is rájön, hogy tehetségét Istentől kapta. Amilyen zabolátlan, szertelen szellem, olyan különös, rendhagyó az Istennel való kapcsolata. Meggyőződése, hogy ha Isten tehetséget adott neki, az érvényesülésben is segítenie kell őt. Beszélget, pöröl vele, követelőzik. Végül megírja a nagy dalt a szeretetről, és meghódítja vele a közönséget. Ám amikor eljön a vágyott pillanat, Dorota az ünneplő közönség előtt, a tapsviharban döbben rá, hogy bár elérte, amit akart, a sikernél sokkal fontosabb számára a szíve alatt hordott élet. A versbetéteket Vörös István fordította.