Párizsi éjszakák

Erdődy János új regényét tulajdonképpen ketten írták: Erdődy és Heinrich Heine. A regény ugyanis elsősorban Heine párizsi zenekritikáinak cselekményes keretbe foglalása, "megzenésítése". A téma - az 1830-50-es évek Párizsa - önmagában is érdekes és izgalmas? de még érdekesebbé teszi mindezt Heine szemlélete, stílusa, gyakran a korabeli értékelésektől elütő véleménye. A zenei beszámolók mellett megelevenedik a kézirat lapjain egyrészt maga Heine, rendkívül élvezetes és élménytadó szarkazmusával, gyilkos humorával és mély lírájával, másrészt az egész korszak, nagy zeneszerzőivel, Chopinnel, Liszttel, Meyerbeerrel, történelmi eseményeivel, társasági és társadalmi képével, irodalmával és színházával, embereivel és épületeivel. Erdődy ragyogóan oldja meg a heinei életút eseményeiből vett alapanyag egyenes fokozását. A regény egyetlen tragikus ív, az önkéntes száműzetéstől a "matrác-sírig". Az olvasó tehát lebilincselő könyvet kap kézhez: mert a friss, nem sablonos hang és vélemény az, amire mindig és mindnyájunknak szüksége van...