Samuel Tyne második élete

Az ötvenes években játszódó történet főszereplője az ígéretes jövőjű Samuel Tyne, aki az oxfordi egyetem ghánai származású diákjaként azzal a meggyőződéssel költözött az Újvilágba, hogy ő nagy tettekre hivatott ember. De tizenöt év eltelt, és egy hivatal középszerű, csalódott alkalmazottjaként tengeti napjait. Amikor megörökli nagybátyja omladozó házát Asterben, egy kanadai kisvárosban, felesége tiltakozását és tizenhárom éves ikerlányainak makacs ellenkezését semmibe véve Samuel kilép állásából, és családostul felköltözik a csak fehérek lakta Északra. Hisz benne, hogy ott vár rá a csodálatos második lehetőség, és megfogadja magának, hogy ezúttal nem hagyja veszni. De új városukban Samuel lányai egyre szótlanabbá válnak, és nem hajlandók magyarázatot adni fenyegető viselkedésükre, ő pedig mindinkább elektronikai műhelyének menedékébe temetkezik, ahol reményei szerint ő alkothatja meg az ország első fejlett számítógépeinek egyikét. Álmai egyre magasabbra törnek, azonban a jómódú élet, melyért olyan keményen küzdött, bomlásnak indul körülötte, és a város sötét rosszindulata a Tyne-család ellen fordul. Edugyan huszonöt évesen írta a Samuel Tyne második életét, mely a tehetséges író páratlanul eredeti első regénye. ,,Ez a regény arról a felkészületlenségről szól, mellyel mindennapi életsebeinket kezeljük, a várakozás tehetetlenségéről, miközben azt várjuk, hogy magától meggyógyuljanak. Arról a hatalmas súlyról, mellyel a környezetnek való megfelelés kényszere nehezedik az egyes emberre. Ezt a kényszert különösen erősen és aránytalan módon tapasztalja meg a más kultúrából érkezett és bőrszíne miatt örökké idegennek tekintett bevándoló, még akkor is, ha teljes mértékben azonosulna a befogadó világ értékrendjével. Bár sokunknak vannak történetei arról, hogyan illeszkedtek be a kivándorló magyarok különféle országokban, és irodalmi példáink is vannak Márai Sándor soha be nem illeszkedésétől Kristóf Ágota gyötrelmes történetein át Susan Rubin Suleiman amerikai sikertörténetéig, Magyarországon most tanuljuk megint a bevándorlókkal való együttélést. És eddig sem vizsgáztunk valami jól sem a kultúrák egymás mellett élése terén, sem az elfogadás terén. Egy ilyen könyv talán segít beleérezni magunkat a bevándorlók helyzetébe, a távoli példából könnyebben tanulhatunk." Friedrich Judit