Titánia ébredése

- Királynőm szíve egy szörnyért hevül - mondja Puck a Szentivánéji álomban Titániáról. Titániát Oberon vará­zsolta el; Ignácz Rózsa hősnőjét, Litovszky Teklát - ön­maga. Második férje özvegyeként, önmaga bűvöletében él. Újra hallja, újra éli múltját, a kellemetlent nem veszi tudo­másul, a valóságra ébresztő gondolatokat elhessenti. Megéli lánya tragikus érzelmi válságát, azt a kiábrándulást, amitől az megzavarodott értékítélettel egyszerre szörnyetegnek láttatja az addig szeretett élettársat, de ő maga kiábrándít­hatatlanul tovább szeret egy olyan álomképet, amitől csak a halála révén szakadhat el. Élete utolsó pillanatai ébresztik önmagára Teklát, aki érzékenységénél, fogva alkalmas lehe­tett volna egy emberibb életre, de a magaszőtte álomvilág­ban semmiért sem harcolt, nem küzdött meg környezete gyarlóságaival, s ezáltal ő maga vált gyarló, társadalmi ,,fa­gyönggyé", s mint asszony - önmaga varázslatába zártan szerette a tündéri szörnyet: saját önmagát.