Nincshova

Nincs hová hazatérnünk. Nincs hová felébrednünk. Diszkrét időpillanatokban létezünk, a kontinuitás pedig bizonytalan. Talán. Nem vállalkozom válaszokra, ez a szöveggyűjtemény kérdez, részemről. Négy részre tagolható könyvről van szó, az első rész az előszó, ami nagyjából ismerteti a szövegek célját és azoknak a környezetét írja le. Abból az okból kifolyólag van szükség rá, mert hiába tekintenek vissza egy teljes emberöltőre immáron az avantgarde művészeti mozgalmak, sokan továbbra is azokban a formai és fogalmi keretekben próbálják értelmezni ezeket a szövegeket és alkotásokat, amelyeken azok túlmutatnak, így egyfajta tisztázása annak az elhatárolódásnak és szembeállásnak, amire szükség van egy efféle szövegválogatás céljainak megértése esetén. Annyiban célom nekem ennek tisztázása, amennyiben az olvasónak is. Ez az előszó reflektálás a művészet mint olyan kialakult fogalmára, de még inkább igénytámasztás annak leírására és megközelítési módjainak felülvizsgálatára. A második részben a főleg automatikus írásnak, vagy sokszor tudatfolyam technikának nevezett metódussal létrehozott szövegek jelentkeznek. A harmadik részben tudatosabban konstruált szövegek foglalnak helyet, novella és versszerű szósorozatok. Ezek általában konkrétabb témával megfoghatóbb írások, ha néha nem is az alkotói szándék oldaláról jelentkezik ez. Időben és térben az ember által megélt valóság által megfoghatóbb konstrukciókat találunk bennük, ami által elemezhetővé válnak motívumok és témák szerint, így hibridként, tulajdonképpen hidat képeznek a monologikusság és a kötet többi szövege között. A gondolatok inkább gondolatok kérdései, a hangulatok pedig potenciálisan létezőek, olvasói oldalon jöhet csak létre a monologikus, elbeszélő-jelleg. Az utolsó negyedik részben formai próbálkozások foglalnak helyet, ezeknek konkrét célja az, hogy egy másik módszerrel lépjen ki az írás közegéből, ahogy például a képversek teszik. Nem írás alakú írásokról van szó, amit nem egészen kötnek azok az olvasási technikák, amiket általában alkalmazunk. Minden egyes itt lévő szöveg analizálása és megértése (sic!) során, már ha valaki effélére vállalkozna, szükséges szem előtt tartani azokat a célokat, amikkel létrejöttek. Alapjaiban véve semmi mást nem céloz meg a könyv, mint tudatosságunk fejlesztését. Tegyünk fel kérdéseket, és foglalkozzunk velük - mit tartunk művészetnek? Mit tartunk írásnak? Mi az, amit érzelem névvel illetünk? Ahol felülvizsgálatlan és elfogadott dolgokra bukkanunk, ott szükség van a modern áramlatok hatására, mert ha nem is tekintjük művészetnek, segítenek megvilágítani a hozzáállásunkat ahhoz, amit viszont annak tartunk, és feltehetjük a kérdést, hogy miféle értékrendbeli különbségek és célkitűzések szeparálják el a már-már cselekvésszerű, aktualizált - értsd: például olvasásra támaszkodó, anélkül információt nem tartalmazó - írásokat a klasszikus irányok által kitermelt szövegektől.