Egy kismadár alakú kismadárkak árnyéka(k) zavar meg a lapon, egy kismadárka(k) árnyéka vetül a lapra, zavaróan. Kinyomtattam Fellinger (K) verseit, lapjára vetül, ami; bocsánat fák, bocsánat környezet, bocsánat tudat.
Előbb azt hiszem, hogy a lapon madarul valami kosz, próbálom elkenni, hasztalan. Vagy a madárkaknak sikerül nagyon jól kismadár-rejtőalakot öltenie, vagy én vagyok az anyósülésen, ahol általában ülök, ha utazom felületes, rosszul elkenő.
Fellinger (K) jó időben van. Feltalálta a környezettudatos költészetet. Tájékozott, érzékeny, markáns. El tudja kenni, amit kell. Homorítani, amit lehet, domborítani, amit érdemes. Úgy hagyni, amit úgy lehet. Ez már az első pár oldalból kiderül. Figyelem fák, környezet, tudat: ömlesztett az anyag, egy oldalon két-három vers. Figyelem falu, város: (K) megtalálja azt a falut, aminek város van a nevében. Azt a falút fogom a házaiból odaérvén megsimogatni, amelynél a bejárati ajtóhoz legközelebb a fészek. Ott legközelebb a készek is. Ott állít, ott nyit, működik a köz javára.
Azon kevés művész között leledz, akik gyakran homlokon tudják csókolni a múzsát. Útján, menetében utakra darabolódik, aprul. Nem vagdalkózik, s mint jeleztem, itt még nem is tördel. Megteszi később, s megteteti, mert megteheti. Felvágnia is lenne mire, de aki olyan nagy gyűjtő hírében áll, mint ő, mert ciklusról ciklusra, periódusról periódusra megszállottan fürkészni, szedegetni és rendszerezni képes nem csak a saját, de szerettei elhullott fedő- és evezőtollait is, az a pehelytollakat sem hagyja szanaszét.
Nem csal, nem ámít. Hősközösségi, gyűjtögető életmódú költé szettel játszik. Ilyet eleséget nem lehet kapni minden madárboltban. Ahol széntiszta kémia, szín-titka matek-fifika, ott píhelytollairól is beszélhetünk. Ahol kötetről kötetre ciklusol, periodizál, ott összead és kíván, ki is van néha. Emberi. Madári. Magyar-i. Kivon és különbül oszt, szoroz a közeli testek és lelkek lepattogzott és gyengéd erőszakkal lekapart kéregdarabkáival. Ahol saját meccsének saját bírója, ott alapműveleteit játszi könnyedséggel végzi, kérgek közé passzít tollakat, a réseket módszeresen kitömi saját volt vagy leendő köteteinek töredék héjazatával. Ölyvezetét, solymazatát, s ahol egyéb metamorfózisait rendszerezve építi a tollkérges vázat, ott egyes meglátások szerint magán és maga körül áll, mások szerint magán kívül van, alig pár fesztávra magától, megint mások szerint ő maga ez a váz. Mindannyiuknak igaza lehet, ettől periódusos a rendszer, ettől cikl. a cikl. Vass Tibor
(Utószó Fellinger Károly Kéreggyűjtés című verskötetéhez)
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet