Eszkimószín

Létezésünk spirituális rendjének dimenzióit érinti Juhász Attila új verseskötete, az Eszkimószín. Eszmélkedésünk folyamatai paradoxbeteljesülést kínálnak - ezt sugallják a megformált szövegek -, mert létünk egészének mindig csak darabkáit vehetjük szemügyre. Az "időkerékben" forogva arcunk, tekintetünk "kettényílt tükörbe" lát. A "kirakhatatlan-egész" vonatkoztatási pontjainak költői vetületei itt is, mint a korábbi Hidegláz című kötetben gyakran formálódnak klasszikus sorokká. Hasonlóképpen szűrődik át a világkultúra és a magyar költészet ismerős motívumrendszere is, így adva esélyt ahhoz, hogy mi olvasók az otthonosság reményével szemlélhessük világunkat akkor is, ha talán "Senki sem érti, / milyen felirat van a / tárva zárt égen". - Wenczel Imre