A magyar kalandozások zsákmányáról - A HADTÖRTÉNETI INTÉZET ÉS MÚZEUM KÖNYVTÁRA

Közismert, hogy a honfoglaló magyarok tehetősebb családjai változatos felszereléssel temették el halottaikat. Feltárt sírjaik mellékleteiből kiderült, hogy mindannyiuk viseleti tárgyai, ékszerei, lószerszámuk veretei, a férfiak fegyvereinek szerelékei leginkább (aranyozott) ezüstből készültek, pedig a X. századi Kárpát-medencében nem működött ezüstbánya. A nélkülözhetetlen nemesfémet a magyarok többnyire pénzérme formájában az Északi-tengerig, az Atlanti-óceánig, a córdobai kalifátusig, a szaracén Szicíliáig s nem utolsó sorban a Balkánon át Bizáncig vezetett kalandozó hadjárataikban szerezték be közvetlen zsákmányolással, diplomáciai vállalások megfizettetésével, rendszeres adófizetés kikényszerítésével, ostrom felhagyásának megváltásával, hadifoglyaik helyszíni eladásaival, amit az ugyancsak megszerzett luxuscikkek, hadifogoly-szolgák, továbbá lovak és egyebek áruba bocsátásával még ki is egészítettek a bizánci muszlim és zsidó kereskedőkkel kötött üzleteik során. A X. századi magyar temetkezésekből jelentős számban kerületek elő észak-itáliai, francia, német, angol és cseh ezüstdenárok, bizánci aranysolidusok, aranynak hamisított réz subaureatusok, ezüst miliaresionok és rézfollisok, illetve muszlim ezüstdirhemek. Mi sem lehetett izgalmasabb kérdése a korszak kutatásának, mint a kalandozások e beszédes tanúinak összvetése a hadjáratokra vonatkozó írásos források beszámolóival, ami meglepő összefüggések felismerésével járt.