A háború szajhái - A HÁBORÚ KUTYÁI 6.

1940. június 4-i híres beszédében Churchill kijelentette: Harcolni fogunk a parton, a partraszállási helyeken, harcolni fogunk vidéken és a városok utcáin. A canterbury érsek úgy emlékezett, hogy a szónok ebben a pillanatban a mikrofonra tette a kezét és hozzáfűzte: És sörösüvegeket vágunk hozzájuk, , mert valójában ez az egyetlen, amink van. Dal, melyet Skorzeny a darmstadti börtönben rosszkedvében szerzé Hány és hány Szezon múltán Lesz fa a fa! A konyhakerti Ágyások Alszanak. A lombokat Nehéz barna Dér fedi. De Nem tudja megállítani Abban, hogy Csókjával ne Ébressze a virágzó fa 80 éves átkát, amelyet Mary Washington spárga gyökerek pásztáznak át. A konyha mögött, A kert szélén Futó spárga Örökéletű. Mary Washington És a virágzó fa Egymást aratják Az SS Páncélosezred(Wotan) a valamikori SS tiszt, Kuno von Dodenburg emlékiratain alapuló regénysorozat első darabja. A kéziratokra Leo Kessler egy berni antikváriumban bukkant rá. Ez olyan meglepő és ritka, mondhatni egyedi, mintha valaki rábukkanna azokra a Churchilltől származó levelekre, amelyekkel Mussolini miatt Skorzeny zsarolta Anglia miniszterelnökét- Kerekes Tamás) Senki nem tudott magyarázatot adni arra, hogy miként kerülhettek oda. Az írónak a tényekből az alábbi történetet sikerült összeállítania. Szakirodalom. Keselyű, a Wotan SS tisztje (létező alakulat- Kerekes Tamás) (Des Wotans Schwarzer haufen OrdenSS ) , aki a tábornoki csillagok utáni eszelős vágyától vezérelve képes lemészároltatni az egész egységét; Schulze, a hamburgi dokkmunkás, aki egy kis balhéért sosem megy a szomszédba, ám akinek fő célja, hogy túlélje a háborút. A zászlóalj sorsa mégis talán von Dodenburgéval fonódik legszorosabban össze, a fiatal tisztével, aki még lelkes ifjúként állt az SS soraiba(SS Wotan Sturmregiment ), de átélve a háború borzalmait és a fasizmus embertelenségét kiábrándult, kiégett ronccsá válik. Keselyűt, homoszexualitása miatt lefokozzák a katonai bíróságon, célja ezután, hogy elérje, amit apja: tábornok legyen. Emiatt nem riad vissza attól a gondolattól sem, hogy az ellenséggel konspiráljon, hogy egységére nagyobb feladat háruljon és a közfegyelem központjába kerülhessen. Jól választja ki adjutánsát, az egykori hentest, akit pont gyávasága miatt szemelt ki, s remek pszichológiai érzékről tesz tanúbizonyságot. A fiatal Dodenburg dala A bujdosó visszatér Ozarksból éjszaka jöttünk Szállásainkról álmodtunk Parkoláskor havat kerülgettünk A Grand Canyon szélén álltunk Most a gyúlékony telepek Bekerített földek, zöld romok, Cserkészkedik a telet A tehenes mezők, viharok. Vékony mézzé válik a vér A folyók már négykor sötétek. A szeretet éppen annyit ér Mint amit elhagyni vétek. Az utolsó oázis talán Mit civilizációnk elhagyott Édentől nyugatra csalán- Zöld színű. A szív újra dobog. A verset Rajkó Félix találta a British Múzeumban. Az egyik szemem sír a másik meg nevet. Azért nevetek, mert végre megjelent magyar nyelven Kesslertől egy olyan könyv, amely időrendben halad végig a Wotan SS Rohamzászlóalj történetén. Eleddig ugyanis időrendileg igencsak rapszodikusan adta közre a szerző műveit a kiadó. Aki netán mindet olvasta, az szerintem lassan tuti beleőrült már, hogy mikor, mi történt az alakulattal. Emlékszem, az Egyiptomban játszódó Homokpárducok kapcsán két-három órát töltöttem azzal, hogy most egyszerre volt két helyen a Wotan, vagy belefért az idejükbe egy kis kiruccanás Afrikába. Belefért. Szóval teljesen jónak tartom, hogy született egy ilyen nevezzük összefoglaló műnek. Hogy mégis miért sírok? Több dolog miatt. A regény 1982-ben született és Leo Kessler a későbbiekben nem javította, pedig 82 után még számos Wotan-os könyvet írt, így nem csak a már fentebb említett Homokpárducok epizód nem kerül benne megemlítésre, de például a messzi Norvégiában zajló Karvalyok napja is hiányzik belőle. Sebaj, mondom magamban, ettől még nem nagyon veszít számomra az értékéből a mű. Viszont nagyon rövid időn belül kezdett nekem valami gyanússá válni olvasás közben. Mégpedig az, hogy ezt a szöveget már olvastam egyszer. Nem kellett sok ész hozzá, hogy rájöjjek, bizonyos részek egyszerűen át lettek emelve máshonnan. Na, ez már kezdett nem tetszeni, sőt, kicsit átverésnek érzem mindezt a szerző részéről. Ugyan számos olyan epizód és helyszín szerepel a könyvben, amelyeket eleddig magyar nyelven még nem olvashattuk, de erős a gyanúm, hogy a sorozat további kötetei közt szerepelni fognak. Például a moszkvai csatát feldolgozó vagy az olasz fronton játszódó. És van egy fogadásom, hogy azokban megtalálhatóak lesznek szóról szóra A háború szajháiban megjelent szövegrészek. Legalább nem kell újra lefordítani őket. Egyébként A háború szajhái nagyon sok kérdésemre választ adott. Egyrészt kiderül, hogy hogyan is került az alakulathoz a Schulze-Matz páros, akik az egész regényfolyam humorosabb oldalát hivatottak biztosítani. Másrészről tisztázódik, hogyan is lesz von Dodenburg az egység parancsnoka miután meghal Geiger őrnagy, az addigi parancsnok; harmadrészről az is világossá válik, hogy a számításaim szerint történeti sorrendben utolsó Wotan könyvben miért nem szerepel von Dodenburg és Matz, miért csak Schulze. Úgy gondolom, ebben a könyvben sokkalta hangsúlyosabb szerepet kap az akció, a háború, a borzalmas pusztítás, mint a moralizálás. Ugyan szemtanúi vagyunk a von Dodenburg belsőjében végbemenő változásoknak, viaskodásainak önmagával, meghasonlásának, ez most mégsem tudja vagy a szerző nem is akarja ellenpontozni az akciót. A Schulze és Matz alkotta kettős sem humorizál annyit; sokkalta inkább tűnnek egyszerű katonáknak, mint mókamestereknek. Az biztos, hogy aki figyelemmel követei a Wotan SS Rohamzászlóalj történetét, az feltétlen olvassa el A háború szajháit. Aki pedig most vágna neki az ismerkedésnek, talán kezdjen ezzel a könyvvel. A második világháborút angol haditudósítóként megjárt, majd népszerű íróvá lett Leo Kessler könyvei a német hadsereg katonáinak nézőpontjából mesélnek a nagy világégésről. Könyveiből kiderül: közel sem volt mindenki fanatikus náci, "csak" katona tették a dolgukat, ha ezerszer nem is tetszett nekik. Ismerjük meg a háború csatáit az ő meséikből. No mégegyszer: A második világháború csatározásait a bátor és hősies német közkatonák szemszögéből bemutató szerző ezúttal is a Wotan SS Rohamzászlóalj elitalakulatának sorsát követi. Leo Kessler (azaz Charles Whiting) jelen művének egyik főszereplője a végtelenül cinikus és kíméletlen, Keselyű néven elhíresült Geier ezredes, aki a tábornoki csillagok utáni eszelős vágyától vezérelve egész egységét is képes lemészároltatni. Persze e démoni vonal ellensúlyozására itt van Schulze főtörzsőrmester, a hamburgi dokkmunkás, aki az egészséges túlélésre összpontosít, de akitől a kisebb balhék sem állnak távol. Az öt éven át vállvetve együtt harcoló két főtiszt párharcából az utóbbi kerül ki relatív győztesként, már ha a puszta túlélést és a Belga Kanca nevű bordélyt győzelmi színtérnek tekintjük. Whiting, Charles: A háború szajhái Hogyan kell híresnek lenni? Skorzeny egyetlen kérdése Wilhelm Canarishoz mentünk, a Katonai Hírszerzés vezetőjéhez. A bejártnál még velünk volt az adjutánsom. Így köszöntötte Canarist!-Isten áldja kém úr! Erre én megkérdeztem: -Wilhelm , tényleg így kell híresnek lenni? Ford. Rajkó Félix