Északi fény I-II.

"... - Foglalkozása?
- Író.
- Hallottam, de ezt nem tudom elhinni - jegyezte meg szigorúan a cár -, ugyanis tudomásom szerint az íróknak nem az a dolguk, hogy kaszárnyákba futkossanak abból a célból, hogy a parancsnoksággal szembeni engedetlenségre bujtogasságk a katonákat.
- Napjainkban, felség, a költő sem maradhat közömbös szemlélője hazája nyomorúságos állapotának..."

Az idézett sorokban Marija Marics egy kihallgatást ír le a sok közül, amelyeket I. Miklós cár személyesen vezetett a szerencsétlen végű 1825. december 14-i felkelés résztvevőinek letartóztatása után. A regény elénk tárja a felkelést szervező Titkos Társaságok életét, az orosz arisztokrácia és a cári család fényűzését, a titkosrendőrség alattomos munkáját, s követi a felkelőket szibériai száműzetésükbe: megismerkedhetünk ottani különös életükkel, megőrzött emberségükkel.
Külön szálon fut a regényben Puskin életrajza, amelynek sok részletével talán először találkozhat a magyar olvasó.