Régi magyar szakácskönyvek

Önmagában is remek olvasmány az ízes erdélyi tájszólásban fennmaradt mű, aminek helyesírását a tájjellegű szavaknál megőriztük, hiszen "jellemzetes" stílussal bővíti tárgyát. Meghökkentő az, hogy a régi magyar konyha mennyiféle folyami és tengeri(!) hallal dolgozott (29 halféle szerepel a gyűjteményben, s azok többszázféle elkészítése), de az is, hogy olyan étkek előkelő helyen szerepelnek, amitől ma undorodva fordulunk el (pl. tehénbél sáfránnyal). És amikor manapság megborzadva szemléljük, hogy az olaszok énekesmadarat esznek, akkor arról se feledkezzünk meg, hogy négyszáz évvel ezelőtt a magyar konyha kedvelt fogásai közé tartoztak az aprómadarak (veréb, tengelic, cinke, rigó...). A XVII. századból származó szakácskönyv meglepően sok ma is jól ismert és kedvelt étek receptjét tartalmazza, mégpedig úgy, ahogy ma is készítjük. Figyelemreméltó fejezete a kötetnek az az ételsor gyűjtemény, ami 1603 januárjából mutatja be, hogy minden nap ebédre és vacsorára milyen menüsort szolgáltak fel. Hasonlóan érdekes, de ma már immár megmosolyogtató az a "receptgyűjtemény", ami különféle betegségek orvoslására ajánl főzeteket-étkeket.