Lovaink

Egy értelmiségiekből álló kutató expedíció elakad a hegyek közöt. Az emberek csak úgy szabadulhatnak , ha a lovakat lelövik. Erre azonban senki em vállalkozik. A világtól elszakadva tétlen várakozásra kényszerülnek. Az extrém helyzet arra kényszeríti a maroknyi közösséget, hogy őszintén és kendőzetlenül mindnyájan elmondják azt, amit a világról, egymásról és ömnagukról gondolnak. Lám, itt vannak a lovaink, elveven mivoltunk a konstans érték jele, valószínűleg irigyeljük őket érte. Mert állandóságra, állhatatosságra nagy szükség van a mi korunkban, nem igaz? "Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy az embereknek többé nincsenek és nem is lehetnek hű szövetségeseik ezen a világon, akik komolyan és önzetlenül részt óhajtanának venni az emberi életben! Vannak! Vannak ilyenek! Most éreztük ezeknek a jóságos, hozzánk, emberekhez vonzódó, de általunk eltaszított és meg nem értett lelkeknek a létezését!" S szabadulva talán másként látják a világot, jobban megértik egymást hőseink?