Hanem csak egy szóval mondd

"Ha még elmondhatnám, mi most szakadt rám!
Ölelném azt is, kit nem ismerek,
s kíváncsian s féltőn megsimogatnám
a tárgyak arcát, mint egy kisgyerek,
aztán versbe gereblyézném a csendet,
a kibonthatatlant kibontani...
Köszörülném a torkom. Úgy szeretlek.

Ki tudja, hol fogom elmondani."
(Szőnyi Ferenc: Curriculum vitae. Egy héttel a nagyműtét előtt)

A műítészek költőként Szőnyi Ferenc legfőbb erényének formaérzékét és képi képzeletét tartották, s ha még messzebb szeretnénk jutni a versek hatásától, bravúros nyelvi tehetségét is említhetnénk. Különös mélységet kapnak a jelen kötetben megjelent versek: kiadónk négy nappal elvesztette az idővel folytatott versenyt, és a költő már nem láthatta legújabb, utolsó kötetét. Verseiben most lett annyira igaz, "A külső és belső pusztulás állandó fenyegetése - Ahogy Lator László írta Szőnyi Ferenc verseiről -, mintha egy korszerű apokalipszis cserepei volnának."

Mint a Bori notesz, a Hanem csak egy szóval mondd is csak egy verseskötet - igaz, örvényként magába szippantó, megrázó, katartikus.