Érzelmek sodrában

Török Nándor a kert költője, lírakertész. Verseiben él a természet: megjelenik az Alkonyat; A tűz; A patak; a Tavasz; A kismadár; A hópehely, mindez sodrásban, sorsokkal. Van itt Koncert, és persze Harmónia. A köl-tészet a hangsúlyt a szavak hangzására és ritmusára helyezi, ezáltal felszabadítja a szavakat a fogalmi gon-dolkodás alól, Yves Bonnefoy francia költő szerint. Elsőre így vagyunk Török verseivel, visz a dallamiság, és hangulatos képekkel részesévé leszünk annak a hul-lámzásnak, amelyben költészete ringatózik. Mi kell még a vershez? Érzelem, világlátás: megjelenik egy sajátos költői világ, a természet és az egyén összekapcsolódása. Nemcsak szavakkal, de tettekkel, munkával: a verselő jó barátja a természetnek, tudja, nemcsak szemlélni kell, a természet gondozást igényel. Ilyenkor előkerül a fűrész, recseg az ág, döng a tőke, szól a Fasirató a megfáradt fa érdekében, barátsággal küzdenek meg egymással. A fa megkönnyebbül, nekünk így is használ, meleget ád, lelke van, füstölgő hamvai az ég felé szállnak. Török Nándor két lábbal jár a földön, és biztos tartással áll a létrán, értő kezekkel bánik földdel, virággal. Hiteles a szó ajkáról, mintha Voltaire barátja lenne: biztat, műveljük kertünket. Verseivel műveli lelkünket. A mai káoszban üdítőn pihentető, munkára serkentő.
(Sz. Tóth Gyula)