Lélek-dal

A művészi hajlam velünk született adottság, kinek-kinek mennyit mérnek belőle. Vincze Józsefnek a Jóisten jó nagy kanállal mért és jó mélyről merített, és ez a bőség értékes gyümölcshozó termőtalajra talált. A szobrász-költő ritka képességek kovácsolata: szobraiból zeng a lélek-ének, versei testet öltenek a szobraiban. Egyszerre jár az éteri magasságban és a földön, egyszerre tudja jóllakatni minden, művészetre éhes érzékszervünket: látásunk, hallásunk, tapintásunk, de leginkább lelkünk táplálkozik, épül és szépül a műveiből. Sugallat című versében önmagát így jellemzi: a véges végtelen. Íme, most ebből a végtelen tenger-önmagából ad át most eme kis könyv néhány cseppet, szimbolizálva ezzel a véges határokat is. Ébresszenek versei és szobrai a befogadóban további, végeláthatatlan gondolatokat!