A végzet dalai

Vlagyimir Viszockij, a brezsnyevi korszak művész-fenegyereke, a Jurij Ljubimov nevével fémjelzett moszkvai Taganka Színház vezető színművésze élt 42 és fél évet. Önpusztító életmódja során költőként, színészként, énekesként, magánemberként is (ahogy mondani szokás) mindkét végén égette a gyertyát. Egyedi énekstílus és nem szokványos színészi tehetség egy tehetségtől félő világban. Viszockij az üldözött értelmiségi mártíriumát viselte, mégis hangosan szólhatott kivételes erejű színészete és a pangás éveinek hangulatát hűen tükröző szerzői dalaival.

A haza, melyhez eltéphetetlenül kötődött, életében nem ismerte el művészetét, ugyanakkor milliók rajongtak érte, és sokan példaképüknek tekintették a karizmatikus személyiségű, tragikus sorsú legendás művészt. Egyszerre volt tiltott magnófelvételeken terjesztett szabadsághős és látványos sikerű színházi előadások, tévéfílm-sorozatok sztárja. A hatvanas-hetvenes években személye fogalommá vált nemcsak Moszkvában, de az egykori szocialista országok értelmiségi körei, máskéntgondolkodói között is. A gyakran gitáros Hamletként emlegetett "össznépi Vologya" ma is aktuális költészete mára bevonult a klasszikusok közé, műveit az iskolákban Puskin és Lermontov műveivel együtt elemzik. Napjainkban már sok országban ismerik, jelentős a nyugati fordítások száma is. Hazánkban jó néhány verse látott napvilágot magyar fordításban, és több verseskönyv is megjelent válogatott műveiből.

Ebben a kötetben a megzabolázhatatlan, lázadó botrányhős születésének hetvenedik évfordulója alkalmából hetven Viszockij-vers fordítása található tizenegy fordító tollából. A maga nemében egyedinek mondható összeállítás a Tilalmakat szegve és a Farkasösvényen című verseskötetek folytatásának tekinthető mint a sorozat harmadik és egyben utolsó darabja.