Zuhanás a csöndbe - Tragédia a Siula Grandén

Nem tudtam letenni. Szuper, hogy a történet bizonyos részeit mindkét fél szemszögéből, saját leírásukból ismerhetjük meg.

Sokszori próbálkozásra végre sikerült átrágnom magam a könyvön. Először akkor kezdtem neki, amikor még a Rafiki kiadásában volt csak kapható, egy kisalakú könyv formájában "A végtelen érintése" címmel, de akkor még a balesetig sem sikerült eljutnom, annyira nem tudott megfogni a könyv. Most végre a végére értem, igaz, néhány oldalt így is át kellett lapoznom. A történet döbbenetes, az írás csak maximum erősen közepes, helyenként viszont kifejezetten unalmas. Rengeteg hegymászós könyvet olvastam már, és ez volt az egyik legunalmasabb közülük (Talán csak Tadeusz Piotrowsi: Viharban, fagyban c. könyve lehet még ehhez hasonló), köszönhetően a mászás, az ereszkedés és a kúszás-botladozás túlzottan részletes, és a kívülálló számára abszolút érdektelen leírásának. Mellesleg szerintem Simpson összes többi könyve - Sötét árnyak ereszkednek, This Game of Ghosts, Storms of Silence, The Beckoning Silence - mind sokkal jobban van megírva. Ezt a történetet kábé 30 oldalban nagyon klasszul össze lehetett volna foglalni, mint amilyen rövid történetek Greg Child: Képeslapok a párkányról, vagy Jon Krakauer: Álmok az Eigerről c. könyveiben is olvashatók, és úgy sokkal élvezhetőbb lett volna. Csak hát ugye az kevés lenne teljes könyvhöz...

Tény, hogy nem könnyen olvasható könyv, mivel igen sok speciális hegymászó szakkifejezést tartalmaz, de ennek ellenére nem tudtam letenni. Igaz, a történetet a filmvászonról már ismertem, de végig szurkoltam, hogy ne történjen meg a baj. Kifejezetten a kedvencek között tartom számon.