Joe Simpson

Tény, hogy nem könnyen olvasható könyv, mivel igen sok speciális hegymászó szakkifejezést tartalmaz, de ennek ellenére nem tudtam letenni. Igaz, a történetet a filmvászonról már ismertem, de végig szurkoltam, hogy ne történjen meg a baj. Kifejezetten a kedvencek között tartom számon.

Sokszori próbálkozásra végre sikerült átrágnom magam a könyvön. Először akkor kezdtem neki, amikor még a Rafiki kiadásában volt csak kapható, egy kisalakú könyv formájában "A végtelen érintése" címmel, de akkor még a balesetig sem sikerült eljutnom, annyira nem tudott megfogni a könyv. Most végre a végére értem, igaz, néhány oldalt így is át kellett lapoznom. A történet döbbenetes, az írás csak maximum erősen közepes, helyenként viszont kifejezetten unalmas. Rengeteg hegymászós könyvet olvastam már, és ez volt az egyik legunalmasabb közülük (Talán csak Tadeusz Piotrowsi: Viharban, fagyban c. könyve lehet még ehhez hasonló), köszönhetően a mászás, az ereszkedés és a kúszás-botladozás túlzottan részletes, és a kívülálló számára abszolút érdektelen leírásának. Mellesleg szerintem Simpson összes többi könyve - Sötét árnyak ereszkednek, This Game of Ghosts, Storms of Silence, The Beckoning Silence - mind sokkal jobban van megírva. Ezt a történetet kábé 30 oldalban nagyon klasszul össze lehetett volna foglalni, mint amilyen rövid történetek Greg Child: Képeslapok a párkányról, vagy Jon Krakauer: Álmok az Eigerről c. könyveiben is olvashatók, és úgy sokkal élvezhetőbb lett volna. Csak hát ugye az kevés lenne teljes könyvhöz...

Nem tudtam letenni. Szuper, hogy a történet bizonyos részeit mindkét fél szemszögéből, saját leírásukból ismerhetjük meg.