Susan M. Weinschenk

Ahhoz, hogy jó tervezők legyünk a tervezési terület mellett fontos, hogy megismerkedjünk egyéb, a tervezéshez kapcsolódó területekkel, mint például a pszichológiával. A 100 dolog amit minden tervezőnek tudnia kell az emberekről című könyv ebben lehet a segítségünkre. Természetesen nem egy nehéz nyelvezetű szakkönyv pszichológusoknak, hanem egy színes, nagyszerűen szerkesztett kiadvány a laikusoknak. Fontos, tudnunk, hogy a célközönségünk miként reagál az általunk készített oldalra vagy programra, hiszen a célunk az, hogy minél többen megértsék és használják az programunkat, eszközünket, oldalunkat. A könyv segítségével betekintést nyerhetünk a majdani felhasználóink gondolkodásába, megérhetjük, hogy bizonyos dolgokat miért tesznek úgy ahogy. Dr. Susan Weinschenk pszichológusnak 30 éves tapasztalata van a viselkedés pszichológiában. Számos könyvet jegyez e területen, mint a Neuro Web Design: What makes them click? és a 100 Things Every Presenter Needs To Know About People. Magyarra eddig csak az általunk tárgyalt alkotását fordították le. A könyv kimondottan jó vétel lehet a weboldal készítőknek vagy a felhasználói felület tervezőknek, mivel számos példa ezen a két területen keresztül kerül bemutatásra. Ahogy a címből kiderül, a könyv 100 különböző, kutatásokkal alátámasztott, felhasználókhoz köthető tényre oszlik. A látástól, az olvasáson át a motivációig számtalan témát tárgyal a mű. Az alap információkat számos érdekes tény egészíti ki. Továbbá mind a 100 pont után a Jó tudni részben újabb rövid tanácsokat kapunk. Vegyünk egy példát a könyvből. A 13-as pont szerint tévhit, hogy a nagybetűket alapvetően nehezebb olvasni. Valószínűleg nagyon sokan találkoztunk már ezzel a teóriával. Lényege, hogy ha a szavakat csupa nagy betűvel írjunk le, akkor a befoglaló keret minden esetben különböző méretű négyszög lesz, azonban ha kisbetűvel írjuk, változó alakzatokat kapunk, amiket az agyunk könnyebben azonosít. Az elmélet megalkotója James Cattel nevű pszicholingvista volt 1886-ban, azonban bizonyítékot nem tudott felmutatni. Viszont az 1980-as években Kenneth Paap és Keith Reyner bebizonyította, hogy olvasás közben a betűket ismerjük fel, majd ezt követően a betűkből rakjuk össze a szavakat. Vagyis a teória nem teljesen helytálló. De valóban könnyebb olvasni a kisbetűs szavakat, mint a nagybetűseket? A válasz igen, mivel az eddigi életünk során ezt szoktuk meg, ha elkezdenénk gyakorolni a csupa nagybetűs olvasást előbb utóbb ugyan úgy menne, mint most a kisbetűs.